A 8 és fél éves kislányom miatt írok. 2 és fél éves koráig csodálatos, kiegyensúlyozott kislány volt. Akkor született meg a kistestvér, torticollitissel és egy genetikai betegséggel (senkinek sem volt a családban). Ez, és a családban kb. kétévente megtörténő haláleset, rákos megbetegedés, pánikbetegség, iskolakezdés, férjemmel eltérő nevelési elvek/életszemlelet nagyon megviselte őt és persze minket is. Impulzív gyerek, koncentrációs nehézséggel. A testvérféltékenység nemhogy csökkenne, inkabb nő. Dühkitörései vannak, ha nem az történik, amit ő szeretne (pl. el kell hozni a tesót az oviból és nem nézhet tévét), becsapja az ajtót, felborogatja a székeket. 6 éves korában még azt mondták, az élénk fantázia életkori sajátosság. Sajnos már inkább hazudozásnak, félrevezetésnek mondanám. Folyamatosan átver minket, ha el akar érni valamit, illetve ha hibázott. A sapkáit, ceruzáit, radírjait elhagyja.
Nagyon jó az osztályközösség és a tanító néni, szeret iskolába járni. Ami nagy szívfájdalma, hogy nincs igazi barátja, vagyis kb. 4-5 hónapja egy kislány, de hullámzik a barátság. "Sajnos" az osztálytársak szülei mind jól keresnek, gazdagok, egy kisfiú és mi vagyunk a "szegények" (értsd: 2 szobás albérlet, 9 éves autó, és nagyon be kell osztani a pénzt). Szégyelli a 60 nm2-es lakásunkat (a többiek 120-250 nm2-en élnek), hogy a testvérével kell a 20 nm2-es szobán osztozni (már ottalvós bulikba hívják - amit nagyon korainak tartok - és ő is szeretné visszahívni őket). Az osztálytársak közül soknak új, érintős, netes telefonja van, és neki is olyan kell. Most az iskolai éves témájuk, hogy a világot utazzák körbe, és itt derült ki számára, hogy mi nem utazunk. (Bécsben élünk, a rokonokhoz járunk Magyarországra).
Másfél éve rágja a körmét a kezen, tépi le a körmöt a lábán és a köröm melletti bőrt. Az iskolaelőkészítőben (másik osztályközösség és másik tanára volt) terrorizálták, leköpték,csípték, karmolták - székrekedése lett és délutánonként bepisilt. Sajnos éjszaka még mindig bepisil. 6 évesen kórházi kivizsgálás volt, a gyerekorvosunk is urológus, szerintük minden rendben.
Nagyon okos, nagyon szép, talpraesett, ügyes kislány, szociálisan nagyon érzékeny, segítőkész, jószívű (csak a testvérével nem), imád táncolni, sportolni, énekelni, kézműveskedni. Dühkitörés, hiszti után belátja, hogy nem helyesen viselkedett, bocsánatot kér. Mar elvittem gyerekpszichológushoz is. Ő szexuális felvilágosítast tartott az akkor 7 és fél éves gyereknek, így abbahagytuk. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem mehet így tovább! Félek, ha nem tudunk segíteni neki és nem tud bizonyos tényeket (pl. anyagi helyzetünk) elfogadni, később elkallódik. (2 unokatestvére is 14 ill. 15 éves korában szült, a harmadik füvezett).
Véleményét, válaszát előre is köszönöm!
Megrendelem
