Pár hónapja a húgom (24 éves) depressziós volt hónapokig. Már azt hittük, hogy meggyógyult, mert sokkal jobban van, kimegy, élvezi a napsütést. De az van, hogy megváltozik pár nap vagy egy hét elteltével. Van olyan is, hogy reggel nincs olyan jó kedve, de estére teljesen "bepörög". Nem értem és más sem, hogy ez mi lehet vele. Azt mondja, mikor depressziós, hogy minden ok nélkül reggel csak arra ébred, hogy fáj a feje és idegességet, dühöt érez, napközben pedig fáradtságot. Aztán újra jobban lesz; jókedvű és barátságosabb az emberekkel (ezért hittük azt, hogy vége a depressziónak). Amikor depressziós, próbálja leplezni, de látjuk rajta, hogy alig van energiája, és hogy nem érzi jól magát. Ön szerint "múlik" nála a depresszió vagy rosszabbodott? Nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Köszönöm a segítségét!

Kedves Alex!

Depresszió alatt gyűjtőfogalmat értünk, amely alá a hangulati zavarok bizonyos fajtáit sorolhatjuk. Depresszión belül két „fő ágról” beszélhetünk: az unipoláris, illetve a bipoláris depresszióról.

Unipoláris depresszió esetén (ez a gyakoribb) a depressziós időszakot a lehangoltság, csökkent érdeklődés és aktivitás, esetleges szomatikus tünetek (ide tartozik pl. a fejfájás is) jellemzik, ám ennek „lecsengését” követően az érintettek többsége visszatér „általános állapotához”. A depressziós periódusokat gyakran valamilyen erős stresszel járó események váltják ki. Ezen időszakok újra és újra visszatérhetnek.

A bipoláris depresszió az által különböztethető meg az előbbitől, hogy a depressziós időszakot mániás periódusok váltják, melyek során az érintett személy szinte 360 fokos fordulatot véve feldobottá, túlhajtottá válik. Beszélhetünk ugyanakkor hipomán periódusokról is, melyek a mániás tünetekhez képes enyhébbek, a személy viselkedése visszafogottabb. A hipomán időszakok jellemzően rövidebbek a mániás periódusoknál.

Disztímiás zavar esetén alapvetően a depresszió válik dominánssá, időben jelentősen kiterjedtté, amit olykor megszakíthatnak „nyugodt” periódusok. Ciklotim zavarról pedig akkor beszélhetünk, ha hipomán és enyhébb depressziós tünetek váltogatják egymást – ebben az esetben a tünetek akár évekig is fennmaradhatnak, 1-2 hónapos tünetmentes időszakok kíséretében.

Az itt leírtak alapján még senkit se kezdjünk egyik vagy másik kategóriába önhatalmúlag besorolni! Csupán a jobb belátás és a közérthetőség kedvéért említettem meg a fentieket.

Érdemes azonban figyelemmel kísérni a húgát, akár feljegyezni a jellemző tüneteket és azok időbeliségét. Ezek alapján – ha úgy gondolják, hogy segítséget kérnek – az orvos vagy pszichológus szakember hatékonyabban tud eljárni.

Üdvözlettel:

Herceg Attila