A tanácsára lenne szükségem, mivel a kisebbik fiam, aki most 16 éves, nagyon sovány. Idáig is nagyon válogatós volt az étkezések terén, de mára már tarthatatlanná vált a  helyzet. 3 dolog maradt, amit megeszik: sültkrumpli (abból is csak kifejezetten egyfajta), túrós burek, és a házi pizza (abból is csak az általa kiválasztott sajtból és ketchupból, és semmi más feltét nem lehet rajta).  Ezeket az ételeket is úgy eszi meg, ha extra sósan készítem. Próbáltam szépen elmagyarázni, hogy ez nem normális dolog, és legalább kóstoljon meg új dolgokat is, de megszagolja és már öklendezik is. Van, hogy elkészítem a kért ételt neki, és azon is valami furcsa szagot érez és nem eszi meg. Elkészítek neki egy másikat és az se jön be neki. Sajnos már a türelmem is fogyóban van, és néha elszakad a cérna, amikor
a sokadik kért ételt elkészítem és nem eszi meg,  mert furcsa szaga van, vagy nem eléggé sós stb. Reggelente nem reggelizik, sőt egész nap nem eszik, mivel amit beteszek, azt nem eszi meg, adunk neki pénzt, hogy legalább akkor a sulibüfében vegyen valamit, de ott sem vesz semmit, mivel nincsen olyan, ami megfelelne az igényeinek, így délután 3 órakor, amikor hazajön, talán eszik, ha éppen megfelel, amit csinálok. Ez megy már több éve, és a helyzet egyre csak romlik. Nem tudom, mit tehetnék? Elmentünk a körzeti doktornőnkhöz, aki elbeszélgetett vele, most ott tartunk, hogy reggelente megiszik egy bögre kakaót és a multivitamint hajlandó bevenni. Kérem, segítsen megtalálni a megoldást! A kamasz korszak egyébként se egyszerű dolog, de ez az étkezési probléma még jobban megnehezíti. Várom
mielőbbi válaszát! köszönettel: Anikó

Kedves Anikó!

Sajnos valóban nagyon nehéz helyzet, amikor a családban evészavar alakul ki. A serdülőket átlagos körülmények között is nehéz együttműködésre bírni, az étkezési zavarok pedig önmagukban is nehéz problémának számítanak. Így valóban korlátozottak a lehetőségek, és két, egymásnak ellentmondó tendencia jelenik meg. Az egyik, hogy az evészavarok akár életveszélyes állapotot is jelenthetnek, így bizonyos testsúly alatt, életet veszélyeztető állapotban a beteg ellátása az ő beleegyezése nélkül is megtörténhet. A másik, hogy az evészavar általában a fiatal kontrollérzésének erősítésére szolgál. Sokszor úgy érzik, hogy az egyetlen dolog az életükben az evés, ami felett kontrollal bírnak, így ha önszándékuk ellenére kórházi kezelésnek vetik alá, az olyan bizalmi törést eredményez, amit nehéz helyreállítani. Természetesen életveszély esetén ez másodlagos szempont.

Írta, hogy a háziorvossal történő egyetlen beszélgetés is változást hozott fia étrendjében. Ez azt jelenti, hogy külső hatásra hajlandó változtatni, ez jó hír. A cél mindenképpen az, hogy önszántából szakemberhez jusson. Érdemes lehet a fia rossz érzéseire, szorongásaira alapozni, amikor a szakember lehetőségét veti fel, hiszen attól ő jobban szenved, mint konkrétan válogatástól. Ha nem menne el egyedül, érdemes családterápiát választani. Ilyenkor az érintett nem érzi, hogy ő a „beteg”, így szívesebben is vesz részt rajta, ráadásul az evészavarok igen jól kezelhetőek családterápiával.

Üdvözlettel,

Kovács Réka