Tisztelt Kiss Kinga!

Négyéves gyermekem étkezési problémájával kapcsolatban szeretném kérni a véleményét, segítségét.
Előzmények: terhességem alatt méhen belüli sorvadást állapítottak meg, melynek oka a köldökzsinór vékonysága volt. A szülést mesterségesen indították be a 39. héten, tervezett császármetszéssel, azonban a születéskor újraélesztésre volt szükség, és oxigénhiányos állapot lépett fel. Kis születési súlya (2150 g) miatt koraszülött lett a gyermekem. Szopásra képtelen volt a kislányom, cumisüvegből tápláltam. 2 hónapos korában a bal agyfélteke károsodását és csecsemőkori féloldali bénulást diagnosztizáltak nála. Gyógytornára hordtuk, és 5 hónapos korában sem agykárosodást, sem féloldali bénulást nem állapítottak meg, "csupán" izomtónusbeli eltérést. A hozzátáplálás megkezdésekor komoly problémák merültek fel, kislányom öklendezett, de senki nem hívta fel a figyelmemet, hogy ennek az "elutasításnak" a hátterében valamiféle fejlődési probléma állhat. Étkezésben egyre inkább elmaradtunk a korosztály fejlődési szintjétől. Nagyon későn lett képes egyáltalán a nyelve rágáshoz kapcsolódó mozgatására, majdnem 3 éves volt, mire a rágás elkezdődött nála. Most 4 évesen ott tartunk, hogy rágni képes, de nem meri lenyelni a megrágott ételt. Elzárkózik az ételektől, nem akar rágni, nem kíváncsi az ételekre, nem akar megkóstolni semmit, a szája elé teszi a kezét, hisztizik, húzza az időt. Ha szájába veszi is az ételt, mintha megfeledkezne az evésről - úgy ahogy van (félig megrágva) "ottfelejti" az ételt a szájában - nem rág, és nem is nyel. Minden falatnál rá kell szólni, hogy harapj bele, rágd meg, nyeld le, stb. Húzza az időt, nem élvezi az evést, egy-egy étkezés 2-2,5 óráig is eltart. Inkább nem enne, csak ne kelljen rágnia. Persze az elmúlt évek alatt sok "okos" tanácsot kaptam olyan emberektől, akik egészséges gyermekek neveléséből merítettek ötleteket: hol "nem szabad erőltetni, mert utána rossz evő lesz", hol az "erőltetni kell, mert ki fog játszani, soha sem fog megtanulni enni". Nem tudom, mi lenne a helyes út, hogyan lehetne megoldást találni az evési problémájára - ebben kérném a segítségüket. A tejpépet nagyon szereti, azt élvezettel kanalazza, nyeli, de más ételnél (akár pépesítettnél is!) hasonlót sem tapasztalok, szinte mindent elutasít (a tejpépen kívül).
Egyéb (nem táplálkozással kapcsolatos fejlődése): 18 hónaposan volt képes először tapsolni, 19 hónaposan kezdett el járni, sokáig a finommotorika jelentősen elmaradt, viszont a szellemi képességei nagyon jók voltak. Korán képes volt a formák beillesztésére, jól memorizált, emlékezetből kirakózott, 1-1,5 évesen a színeket ismerte, csoportosította. 2 éves kora után nemcsak megmutatta, hanem tévesztés nélkül megnevezte a bal és a jobb oldalát, 3 éves kora előtt mesét
mondott, kb. 50 verset ismert, 100-ig elszámolt, stb.

Szeretném kérni a véleményüket, segítségüket! Nagyon köszönöm!

Kedves Anyuka!

Leveléből nekem úgy tűnik, az egész evéssel kapcsolatos problémakör az arcizmok, és különösen a száj körüli izmok tónuseloszlási anomáliáiból eredeztethető. Mivel a beszédfejlődésről nem írt külön, de a versmondás és számolás alapján feltételezem, azzal nem volt különösebb gond (ugyanezen okok miatt sokszor a hangképzés is nehezített pályán fut). Talán még nem késő Dévény terapeutával megnézni a száj-garat környék működését, vagy akár egy logopédussal közösen olyan vicces arctornát kitalálni (sok fújással, nyeléssel, célbaköpéssel, stb.), ami a rágás-nyelés körüli pszichés gátat segít feloldani.

Jól sejtem, hogy a testsúlya orvosi értelemben kielégítő? Ebben az esetben a másik ötletem, hogy lehetne sokféle illattal ismerkedni, és erre felépítve kóstolós kvízt játszani egy-egy kanál ízesített tejpéppel. Elsőként az amúgy is valószínűleg kedvelt kakaó-fahéj-málnaszörp vonalon mozognék, hogy valóban játék és sikerélmény kapcsolódjon a vakon-kóstoláshoz, aztán pedig jöhetnek szokatlanabb ízek is (gyümölcsök, menta, petrezselyem, húsleves stb.). Bevonható a többi családtag is, hogy tényleg vihogós, akár egymást átverős színezete legyen a dolognak, bátorítani lehet őt is, találjon ki olyan ételeket, amik bekeverhetőek a pépbe (mák, dió, kolbászdarabok, májkrém, brrrr). Ha semmi pressziót nem érez, és felszabadultan lehet fújolni, örülni, nyerni (és nyelni) a játékban, észrevétlen tágulni fog a megkóstolható, elfogadható ízek repertoárja. Erről a bázisről pedig a tejpépbe keverés arányán fokozatosan változtatva lehetne a valós ételek irányába terhelni az étrendet.

Sok kitartást és türelmet kívánok ezen a valóban nehéz úton!

Üdvözlettel – Kiss Kinga