15 hónapos kisfiam 5 hónapja jár egy bölcsödébe. Nagyon szereti, mosolyogva megy és nincsen vele semmi probléma. Azonban az étkezési szokásai nagyon megváltoztak. Amikor beadtuk a bölcsödébe, egy nagyon szépen és fegyelmezetten evő, mindent elfogadó (spenót, tökfőzelék, padlizsán, cukkini volt a kedvence) gyerek volt. A bölcsödében azonban nem ragaszkodnak az ebéd elfogyasztásához, és kipótolják a meg nem evett ebédet, sütivel, pogácsával, kekszekkel, kukival és olyan élelmiszerekkel, amiket mi szülőként nem adnánk soha a gyerekünknek. Most ott tartunk, hogy hétvégén a gyerek nem hajlandó vagy csak nagy sírás közepette megenni a rendes ebédet. Követeli a kenyeret és az édességet és a fent említett "kiegészítő" elemeket. Gondolkoztunk azon, hogy átvisszük egy másik bölcsibe, ahol az étkezést másképp kezelik, csak nagyon hezitálunk amiatt, hogy ez a váltás (új hely, új gondozók, új gyerekek) törést okoz benne, hiszen még nem érti, miért
változik meg minden körülötte. Tehát a kérdésem az, hogy Váltsunk vagy Ne? Kb. 2 hete nem alszom emiatt és rettenetes bűntudat gyötör, azonban az egészséges táplálkozást nagyon fontosnak tartom a gyerek jövőjére tekintve.
Előre is nagyon köszönöm!

Kedves Katalin!

Levele nagyon meglepett, mivel tudomásom szerint az általános közoktatási konyha-reformot megelőzően éppen a bölcsödék számoltak be gyönyörű sikerekről a minta menza program bevezetéséről. Ennek keretein belül nagyon visszafogják a só- és cukorfogyasztást, zöldfűszereket használnak, és kifejezetten sok zöldséget, zöldségpástétomot kínálnak. Szóval egyfelől nem teljesen értem, hogyan tudják nasival pótolni a meg nem evett ebédet.

Másfelől, ha jól értem, kisfia 10 hónapos korától jár bölcsibe, ha ma már önállóbb is, az első hónapokban minden bizonnyal a gondozók etették őt. Egy jó étvágyú, változatos ételrepertoárt fogyasztó gyereknél hogy merülhetett fel, hogy a gondozók nem ragaszkodtak az ebéd elfogyasztásához?

Leveléből nem derült ki, hogy beszélt-e már a gondozókkal, hogyan is alakulnak a csoportban az étkezések (van-e extrém nem evő gyerek, rendelkezésre áll-e elegendő idő az étkezéshez, stb.), illetve hogy ők finomnak gondolják-e a feltálalt ételeket. A minta menza bevezetésekor ugyanis több helyről hallottam sajnálkozást a gondozók vagy szülők szájából, hogy ezt a felnőtt szájízlés szerint ízetlen kosztot kell egyék a gyerekek. Adott esetben azt is el tudom képzelni, hogy merő jóindulatból „mentik meg” az éhes gyerekeket a finomabbnak gondolt kiegészítőkkel. Érdemes lenne tehát a bölcsödeváltás előtt a gondozókkal, esetleg a bölcsöde-vezetővel is végigbeszélni, hogyan lehetne egészségesebb vizekre evezni az étkezés területén. Én személy szerint az ő reakcióiktól, általános hozzáállásuktól tenném függővé az esetleges váltást. Ha megértik a problémát, kommunikációra és megoldáskeresésre nyitottnak tűnnek, akkor a meleg, közös megoldást kereső légkört fontosabbnak érezném az étkezések káoszánál. Ha hárítják a felelősséget, és az egészséges táplálkozást holmi szülői luxus-igénynek tételezik, akkor ez valószínűleg nem az a nevelői közeg, ahol szívesen hagynám a kisgyerekem.

Üdvözlettel – Kiss Kinga