A helyzet a következő: 21 éves nő vagyok, akinek már van egy kislánya és férjnél van. Kiskorom óta van egy olyan problémám, hogy este minden ok nélkül elkezdek félni, mikor lefekszem aludni. Horrorfilmet egyáltalán nem nézek. Körülbelül  egy hónapja néztem a Jurrasic Park c. filmet, és azóta rettegek esténként, hogy esetleg valami húsevő dinaszaurusz megtámad minket.     (Akármit nézek, mindig valami történet fűződik hozzá, amit az elmém kitalál, pedig én nem akarok arra gondolni, de nem tudom elterelni a gondolataimat).  Tudom, hogy nem léteznek és erre
gondolok, mikor előjönnek ezek a rémképek. Vannak olyan napok, ritkán hetek, mikor semmi ilyen problémám sincs. Mikor félek, akkor olyan, mintha egy betongolyó a gyomromban lenne.  Amit tudni kell a kisgyermekkoromról, az az, hogy az édesapám többet ivott a kelleténél, emiatt folyton ment a veszekedés édesanyám és közte. Volt, hogy bántott is, és egyszer 11 éves koromban úgy kikaptam, hogy bepisiltem. (Én ehhez kötném ezt a bajomat, hogy félek.)

Kedves Nikolett!

A szorongásnak egyik legnehezebb sajátsága, hogy nem találjuk a tárgyát. Ezért is szokták a szorongást tárgy nélküli félelemként definiálni. Azonban a lelkünk nem nagyon bírja ezt a szabadon lebegő érzést, így sokszor keres egy “magyarázatot”, hogy honnan is jön ez a rossz érzés. Ez életkoronként, személyiségtől függően sok minden lehet. Szellemek, vámpírok, dinoszauruszok…

Így attól, hogy megpróbál nem gondolni rájuk, a szorongás ugyanúgy jelen lesz, csak más lesz a témája, a tárgya. Terápiás munkám során azt tapasztalom, hogy a valódi megoldást ilyen esetben az jelenti, ha magával a szorongással foglalkozunk, annak természetét próbáljuk feltérképezni.

Az Ön által említett történet az édesapjáról sok irányba elvihetné a gondolkodást a szorongásával kapcsolatban, azonban azt javaslom, hogy keressen fel szakembert ezzel kapcsolatban. A gyermekkoruk során bántalmazottak egész életükre kiható sebeket szereznek, ami gyakran a szülővé válással felerősödik. Mindenképp érdemes ezzel foglalkozni, hogy a szorongások ne uralják el!

Üdvözlettel,

Kovács Réka