21 éves lány vagyok, párommal másfél éve vagyunk együtt, ez az első párkapcsolatom, páromnak a második komolyabb. Első barátnőjével 3 évig voltak együtt, a kapcsolat végén a lány megcsalta. Kapcsolatunk kezdete után pár hónappal azt mondta, hogy az érzései nem annyira erősek, ez a probléma aztán mindig előjött. Azt mondta, szeret, de nem olyan erősek az érzelmei, illetve, hogy érzelmileg üresnek érzi magát, de nemcsak velem kapcsolatban, hanem általánosságban.
Kb. egy év után rájöttem, hogy amióta együtt vagyunk, egy társkeresőn írt lányoknak, melyben a külsejüket dicsérte - állítása szerint azért tette, hogy hátha kap ő is pozitív visszajelzést. Én egyre jobban próbáltam kimutatni az érzéseimet (ez sokszor nehezemre is esett, mert nem vagyok az a típus), egyre jobban tudtam vele éreztetni, hogy szeretem és szerelmes vagyok, én is azt éreztem, hogy egyre jobban szeret, de megint kiderült egy beszélgetésből, hogy nem olyan intenzívek
az érzelmei.
Úgy érzem, ez már nem rajtam múlik, azt gondolom, mindent megteszek a kapcsolatért, kérdeztem már többször is, hogy mi lehet az érzelmi ürességnek az oka, de nem tudott egyszer sem választ adni. Azon gondolkodtam, hogy talán az előző kapcsolatában való csalódás vezetett ide, vagy önbizalomhiánya van (a társkeresős eset miatt is, illetve a megcsalás miatt is). Én úgy érzem kifogytam az ötletekből, remélem tud segíteni, előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Chelsea!

Miben is tudnék Önnek segíteni? Az a tapasztalatom, hogy a másik érzelmeinek, múltjának, szándékainak kitalálása egy pont után nem visz előre. Bár ez egy alapvető emberi képesség, mely segít eligazodni a társas kapcsolatainkban, ha a másik nem partner a probléma megoldásában, ideje a saját házunk táján sepregetni.

A levelét olvasva ki nem mondott, le nem írt érzések jelennek meg bennem, amit talán tudatosan még nem mer kimondani: „Hogyan tovább?” „Én mindent megtettem, lesz-e valaha jobb, fog-e bármi is változni?”. Mintha fordulóponthoz ért volna, de ezt még nehéz bevallani. Ebben a helyzetben érdemes átgondolni, hogy mit vár egy kapcsolattól, ez a kapcsolat mennyire segíti Önt. Mi köti Önöket össze, Ön szerint mi egy kapcsolat tartópillére? Van, akinek a heves érzelmek, mások a praktikus mindennapokban történő összhangot tartják fontosnak.

Ön még nagyon fiatal, ha elköteleződik a párja mellett, érdemes azt tudatosan tenni: tudom-e vállalni ezt a kapcsolatot, tudom-e azt vállalni, hogy a párom ilyen kulcskérdések megoldásában kevéssé partner. Vagy lehet ebben még csiszolódni? Addig pedig élvezze az életet, ez az időszak erről szól!

Üdvözlettel,

Kovács Réka