30 éves nő vagyok. A párkereséssel mindig problémám volt. Jó családban nőttem fel, így diplomás, művelt, nyitott gondolkodású emberré váltam, de óriási a szabadságvágyam és a dekadenciára való hajlamom. Ezt a kettősséget eddig egy férfiban sem találtam meg: aki kielégítette az intellektusomat, az számomra túl
mereven élt, akivel a hétköznapokban kellemesen vagyunk, nem társam a Világ dolgainak megfejtésében. Szeretnék családot és van mellettem egy fiú, aki nagyon szeret. Érzelmi biztonságot nyújt, szellemi társaságot nem. Hogyan dönthetném el, hogy mi az a kompromisszum, amit hajlandó vagyok meghozni? Vagy keressek a végtelenségig?
Hirdetés
Érzelmi biztonságot nyújt, szellemi társaságot nem...
Kedves Kérdező!
Visszautalnék korábbi levelére, amelyben az alárendelt kapcsolatban történő gyermeknevelésről kérdezett. Továbbra is úgy gondolom, hogy a saját magunkról kialakított kép által alkotjuk meg igényeinket, elképzeléseinket párkapcsolatainkról.
Jelen levelében azt látom, hogy az önképe nem stabil, hanem egy meglehetősen széles spektrumon ingadozik, szinte csúszkálva a végletek között – így ennek fényében alakulhatnak párkapcsolatai is. Emiatt nem találja a biztosat.
Ha kompromisszumban gondolkodik, előbb a saját magáról alkotott képet és igényeket érdemes számba vennie.
Ahogy korábbi levélváltásunkban írtam: ha ragaszkodik a kiemelt, felsőbbrendű szerephez, nem fog érdemi változást elérni.
Üdvözlettel:
Herceg Attila
2025-02

Éves előfizetés
Következő szám megjelenése: 2025-08-21
Befizetési határidő: 2025-08-06
nap
|
óra
|
perc
|
mp

Hirdetés
Ezeket olvastad már?

Éljünk az élet napos oldalán!
Az életközépi válság újragondolása 2.
Amint cikkünk első részében fogalmaztunk, sok olyan szempont van, amit átgondolva lehetőséget adhatunk magunknak arra, hogy kellő muníciót rakjunk ...

Apák és lányaik
A személyiség fejlődésével, a szocializációs készségekkel foglalkozó írásokban az anya-gyerek, illetve az apa-fiú kapcsolatok mellett méltatlanul ...

„Szívből utállak ❤️”
Az emojinyelv, a digitális gyűlölet és a kamaszok elveszett empátiája
A digitális kommunikáció korában már nem kiabálunk, csak küldünk egy emojit. Ezek az apró vizuális jelek – színesek, egyszerűek, sokszor játékosak – ...
Hirdetés