29 éves a barátom, én 16. Anyu engedi, kijönnek egymással. Volt egy összeveszésünk, de kibékültünk, de még is azt érzem, hogy ezek után nem tudok benne megbízni, de ő ezt nem érti meg, és nem érdekli, hogy én mit mondok, ő akkor is velem akar lenni, pedig megaláztam, csúnyán bántam vele, amit meg is érdemel. Én mondtam neki, hogy hagyjuk ezt a kapcsolatot, mert nincs jövője, de ő akkor is megfogta a kezem, és hazakísért és azt mondta anyámnak, hogy mi együtt vagyunk, és én nem is mondtam neki semmit, hogy igen vagy nem, és most ott tartok, hogy megbolondulok, nem tudok megszólalni, hogy nekem nem kell ez a kapcsolat, csak őt úgysem érdekelné, keresne folyton. És megbocsátanék neki, mert azt érzem, hogy foglalkozik velem, de azért érzek valamit, de nem szerelmet. Nem tudom, mit tegyek, hogyan lássak tisztán...

Kedves Kriszta!

Mintha nem ugyanott tartanának a kapcsolatukban Ön és a barátja. Ő ragaszkodik magához, az Ön bizalma azonban megrendült, nem szerelmes. Jó érzés, ha valakihez így ragaszkodnak, ha eltűrik a megaláztatást, a csúnya bánásmódot, és mindig visszakúsznak Önhöz. Ugyanakkor ez a kapcsolat így Önnek is megalázó. Színlel, nem mondja ki valódi érzéseit, megtűri a barátja hódolatát, miközben nem szereti. Egy összeveszés minden kapcsolatban előfordulhat. Kérdés, hogy milyen súlyú volt. Mennyire érintette kapcsolatuk alapjait. Mennyire sértette meg Önt.

Nagyon nagy a korkülönbség, ezt is érdemes figyelembe venni. Párja 29 éves, talán már megállapodna, hosszú távra tervez. Ön 16, még nem kell elköteleződnie, főleg nem olyan iránt, akit nem szeret. Az, hogy az édesanyjával jól kijön a párja – nem elég ok, hogy mellette maradjon.

Érdemes lenne egy kis szünetet tartani a kapcsolatukban, hogy átláthassa saját érzéseit. Lehet, hogy lennének jelentkezők a saját kortársai között is. Még túl fiatal egy ilyen, hosszú távú kapcsolathoz. Ha mégis szerelem az, ami összeköti Önöket, akkor kibír pár hónap szünetet, és utána jobban meg tudják becsülni azt, ami Önök között van.

üdvözlettel

bárdos kata