Elég hosszú a történetünk, megpróbálom rövidre fogni, de lehet, hogy kicsit zavarosnak fog tűnni a levelem. 3 éve vagyok együtt a párommal, lassan egy éve, hogy eldöntöttük, babát szeretnénk, aminek nem is volt semmi akadálya…2,5 hónappal ezelőtt született meg a gyönyörű kisfiunk. Miután megtudtuk, hogy babát várok, párom megkérte a kezem - elmondása szerint már régóta tervezte, csak a megfelelő pillanatot várta. Minden rendben volt, viszont, ahogyan közeledett a szülés várható ideje, párom teljesen kifordult önmagából. Egyszerűen azon kaptam magam, hogy én nem ezt az embert ismertem meg. Egyre több vitánk lett - a legapróbb dolgokon is veszekedtünk és veszekszünk a mai napig, viták alkalmával sokszor elég csúnya szavakkal illet, megaláz, pedig úgy gondolom, hogy nem érdemlem meg. Néha azt érzem, hogy már nem szeret, nem becsül meg és nem értékeli a dolgokat, amit érte teszek…Olyan, mintha valami cselédlány lennék mellette, aki főz, mosogat, mos, takarít és ellátja a gyereket… Elég sokszor megbánt, nagyon hirtelen, meggondolatlan, és nem tudja elfogadni, hogy bizonyos dolgok nekem rosszul esnek, érzékeny vagyok, mint ahogyan a nők általában. Próbáltam vele többször leülni beszélgetni a problémákról, olyankor meg is beszéljük, megnyugszom, de utána mintha mi sem történt volna, nincs semmi változás… Ő teljesen másképp látja a dolgokat, mindig azt mondja, hogy én csak „hisztizek” és kis dolgokból elefántot csinálok… Eléggé önző természet - mint utóbb rájöttem, és az érzéseit nagyon nehezen tudja kifejezni. Meg tudom számolni az egy kezemen, hogy mondjuk hányszor kaptam tőle virágot vagy bármi más kis csekélységet, apróságot, legyen az bármi a 3 év alatt…az utóbbi időben a jó szavakból is elég kevés jut.
Ami számomra pont volt az i-re, arra nemrég jöttem rá. A nemi életünk sajnos az elejétől kezdve elég döcögős volt. Havonta 1-2 alkalommal voltunk együtt, nekem ez kevés volt, páromnak pedig elmondása szerint elég. Megbeszéltük, hogy változtatunk rajta, de ez sem történt meg. Miután terhes lettem, ő azt mondta, hogy nem tud velem lenni, mert végig az a gondolat jár a fejében, hogy a baba ott van a pocakomban. Én megpróbáltam megérteni és elfogadni a dolgot, így hát nem erőltettem. Már lassan 3 hónapos a kisfiunk, de a szülést követően sem változott a helyzet. Már a terhesség alatt is gyanús volt nekem… nem csalt meg, szó sincs róla, de ezzel közel egyenértékű dolgot művelt… Megtaláltam az általa megkeresett honlapok között, és ezt már korábban is észrevettem, hogy erotikus tartalmú videókat néz és eközben könnyít magán. Amikor először vettem észre, még nem akartam belőle nagy ügyet keríteni, mert hiszen már közel egy éve nem voltunk együtt, és gondolom, neki sem volt könnyű… De egyik este gyanúsan csendben volt, miközben én benn etettem a kisfiunkat a szobában… és ugyanezt csinálta… már az sem tartotta vissza, hogy nyitva volt az ajtó…. Nem hallottam semmit, csak arra lettem figyelmes, hogy gyorsan szalad a fürdőbe és csobog a víz…nem részletezem tovább. Nagyon ideges lettem, mert tudtam, hogy mit művelt, és ezt igazolta az is, amikor megnéztem az előzményeket az internetes keresőben…:( Ekkor kérdőre vontam, hogy nem érzi-e magát gusztustalannak, amire ő annyit mondott, hogy nem érti, mire mondom ezt. Mondtam neki, hogy 9 hónapon át elviseltem ezt, de innentől kezdve nem fogom. Láttam rajta, hogy elszégyellte magát, de nem folytattuk a vitát a pici előtt… utána pedig elmaradt a beszélgetés. Tudom, hogy kellene vele erről beszélnem, de úgy érzem, hogy ha feszegetem a témát, akkor csak rosszabb lesz… Nem tudom, mitévő legyek! De azt tudom, hogy ha nem változtatunk a dolgokon, akkor nagy baj lesz. Néha már azt érzem, hogy undorodom tőle ezek után. Eddig sem voltam sokszor kezdeményező, de ezek után még annyira sem leszek, úgy érzem.
Röviden-tömören ennyi a kis történetünk. Nem tudom, hogy más férfiak is hasonlóképpen változnak-e meg, ha apává válnak? Mit tud tanácsolni, mit tegyek? Hogyan beszélgessek vele? Mit kérdezzek tőle? Vagy mit tegyek, hogy könnyebben ki tudja fejezni az érzéseit és a nemi életünkben is legyen változás? Nagyon elkeseredett vagyok, mert szeretem, és szeretnék változtatni a dolgokon, hogy a kapcsolatunk tökéletes legyen - úgy, mint a legelején!

Kedves Hölgyem!

Talán meglepő, esetleg egyenesen elfogadhatatlan lesz, de egyrészt a maszturbálás teljesen normális emberi szokás, másrészt számos szakember szerint a házasságban élők is végeznek önkielégítést. Vagyis a valódi probléma nem itt kezdődik, hanem ott, amikor az önkielégítés kizárólagos szexuális örömforrássá változik, ez ugyanis valóban nem várt irányba terelheti a kapcsolatot.

Azt tanácsolom Önnek, hogy lehetőség szerint pótolja az elmaradt beszélgetést. Hangsúlyozom, beszélgetést, és ne veszekedést! Engedje meg a férjének, hogy elmondhassa, mi az, amit a házasélet helyett az önkielégítésben talál meg! Ehhez azonban le kell küzdenie, hogy a férjét gusztustalannak tartsa!

Mondok még egy sokkoló ötletet. Beszéljék meg, hogy egyszer Ön is „részt vesz” egy alkalomban. Mi több, érdemesnek tartanám kipróbálni a közös örömszerzést. Ekkor a férje megmutathatná Önnek, mi okoz neki valódi örömöt, mi több, mindezt Ön is elmondhatná, és megmutathatná neki. Egymás kölcsönös megismerése és elfogadása vezet a harmonikus és valóban örömteli házasélethez. A kölcsönös szót azért emeltem ki, mert mindaddig, amíg Ön a maszturbálást és ezzel együtt a férjét gusztustalannak tartja, megakadályozza azt, hogy kiegyensúlyozott nemi életet élhessenek.

Ha úgy érzi, hogy ebben szeretné szakember segítségét kérni, érdemes felkeresni egy szexuál- és/vagy párterapeutát.

Üdvözlettel:

Herceg Attila