A kisfiam 4 éves lesz nemsokára. A nap nagy részében én vagyok vele itthon. Egy ideje feltűnt, hogy az erőszakos dolgokat, játékokat részesíti előnyben. Pl. olyan mesét szeret nézni, amiben összetörik az autókat, vagy valaki verekszik és más pórul jár, az építőkockát inkább lerombolni szereti vagy elfűrészelni, ha a lábamra esett valami, azt kinevette, nem igazán sajnált. Letépi a virágokat, a bogarakat azonnal el akarja taposni. Olyan dolgok tetszenek neki, ami az én meglátásom szerint romboló. A társaival elvan, nem bántja
őket. A kérdésem az lenne, hogy személyiségzavaros a gyerekem, vagy életkori sajátosság és majd kinövi? Félek, hogy valami komoly problémával állunk szemben.

Kedves Édesanya!

Életkori sajátosság, hogy a gyerekek a felgyűlt agressziót a játékban élik ki. Ez segít megszabadulni a feszültségtől, dühtől. Természetes csatorna az indulatok levezetéséhez. Lehet ez túlzó is, ha a gyerek nem érez együtt azzal, aki szenved, akinek fáj valami. A kérdés ilyenkor az, hogy honnan a sok düh és feszültség, mely a gyerek játékait, érzelmeit irányítja. Mennyi bántással, feszültséggel találkozik az élete során, milyen a hangulat a családban, a környezetében. Az is fontos, hogy kisfia mennyire tudja megkülönböztetni a játékbeli agressziót a valóságostól. Ha sok filmet néz, számítógépes játékokat játszik, akkor összemosódhat a fantázia és a valóság, a filmbeli megoldások vonzóak lehetnek a mindennapi életben is. Lehet segíteni a gyereknek abban, hogy a közös játék során lássa, ha bántást, szenvedést okoz, ő is kerülhessen ilyen helyzetbe. Érdemes végiggondolniuk, hogy családjukban mennyire van jelen az agresszió, hogyan kommunikálnak egymással, hogyan mutatják ki feszültségeiket, haragjukat, mi az, ami elfogadható és mi nem. A gyerek sok esetben utánozza szüleit, környezetét, legtöbbször azt a felnőttet, akit „tekintélyfigurának” tart.

Ha nem változnak a dolgok, akkor érdemes pszichológushoz fordulniuk, elsősorban családterápiás kezelésért. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhatnak.

üdvözlettel

bárdos kata