Soha nem voltam sikeres vagy népszerű a lányok, később a nők körében, ezért mindig nehezen jött össze egy-egy párkapcsolat az életemben, ezek fél év, éves időtartamú kapcsolatok voltak és mindegyikben érzelmileg nagyon kötődtem a párjaimhoz, így a szakítás mindig a padlóra küldött, és nehezen dolgoztam fel azokat.
Aztán egy kétéves szünet után megismertem azt a nőt, akit a korábbi kapcsolataim alapján megálmodtam magamnak, kinézetre, tulajdonságokra, beleértve az apró hibáit - pont olyan volt ő, mint amilyen nőt mindig is akartam. Ezen felül valami csodás összhangban éltem vele, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Persze semmi nem tart örökké, és itt is történt valami, mert a nyolcadik év együttélés után ő váratlanul beleszeretett egy másik férfiba és szakított velem. Annak ellenére, hogy ez már hat évvel ezelőtt történt, és öt éve még csak nem is láttam, még mindig őt tartom a legcsodálatosabb nőnek (miközben lehet, hogy már nem is úgy néz ki), persze van bennem harag is.
Persze most sem vagyok népszerű a nők körében, de az, hogy a korábban a sorstól megkapott  ”álomnőt” keresem, nagyban korlátoz abban, hogy új társat találjak. De ugye ki akar rosszabbat a korábbinál? A tény az, hogy 44 éves férfiként, teli sikertelen párkeresési élményekkel, a fejemben lévő női ideált keresve hatodik éve élek magányosan - és ebből már nagyon elegem van.
De mit tehetek?
Köszönöm,
G.

Kedves G!

Az általunk kialakított ideálok segíthetik, de rosszabb esetben ellehetetleníthetik a sikeres párkeresést, valamint a harmonikus kapcsolat kialakítását.

Véleményem szerint a saját érdekünket szolgálja, hogy az ideál rugalmas legyen, s mi magunk is hajlamosak legyünk kompromisszumok kötésére. Ez azért is rendkívül fontos, mert szem előtt kell tartanunk, hogy saját személyiségünk is állandó változáson megy keresztül – pláne hosszabb idő, pl. évek alatt -, ezzel együtt pedig elvárásaink s ízlésünk is változik.

Menjünk egy lépéssel tovább, s testesítsük meg az ideált. Az Ön egykori társa is bizonyára változott az évek során. Higgye el, az együtt változás (vagy közös változás) kevesebb szenvedést okoz, mint amit a rugalmatlanság képes szülni.

Úgy gondolom, az a gondolat sem helyénvaló, hogy az ideálisnál csak rosszabb létezik. Ahogy mondani szokták, nincs rosszabb, csupán más van. S könnyen lehet, hogy az a „más” valójában az Ön aktuális személyiségéhez, igényeihez, elvárásaihoz igazított ideál.

Persze dönthet úgy, hogy rugalmatlan marad, köti az ebet a karóhoz. Tudja, ez esetben mi fog Önre várni? További magány és keserűség. Kétlem, hogy ezt akarja.

Ugyanakkor az is lehet, hogy talál valakit, ám ha továbbra is ragaszkodik az ideálhoz, akarva-akaratlanul is megpróbálja majd a hölgyet a „sablonhoz” igazítani. Ha pedig egészséges személyiséggel bír, ezt nem fogja hagyni.

Adjon esélyt önmagának és a leendő társának is!

Üdvözlettel:
Herceg Attila