Mióta édesapám anyukája, a mamám meghalt három évvel ezelőtt, teljesen felborult a lelki életem. Soha nem tartottam magam mentálisan egészségesnek, mindig voltak hullámvölgyek az életemben, amiket főleg a pubertáskornak és a társadalomba való beilleszkedésem hiányának tudtam be. Ezek a szociális fóbiák és "szerencsétlenkedések" nem igazán zavarnak, megtanultam velük élni, ha nem is kényelmesen. Viszont a családi tragédiák, melyek az említett nagyszülőm halálával kezdődtek, és folytatódtak ugyanezen mamám férjének a halálával, majd pedig egy szeretett kisállat elvesztésével - melyért azóta is bűntudatom van -, hatalmas fekete foltot hagytak a lelkemen, melytől nem tudok szabadulni. Se a párkapcsolatom, se az egyetem, se a hobbim nem kötnek le már, elveszettnek, üresnek és semmitérőnek érzem magam. Örömöt semmiben nem lelek hosszú távon, ideig-óráig boldognak érzem magam, aztán visszatér a szürkeség. Az utóbbi időben ezt tetézi a mérhetetlen halálfélelmem, és esetenként a pánikrohamaim, dühkitöréseim. Éjszaka olykor teljesen eluralkodik rajtam az aggodalom, és nemcsak az elmúlástól és a hirtelen végtől, de a jelentéktelenségtől való félelem is felülkerekedik rajtam. Ezen már egy kiadós sírás sem segít, az sem képes megnyugtatni. Úgy érzem, túlságosan mélyre értem ebben a gödörben és egyedül képtelen vagyok kimászni belőle, ez pedig tönkreteszi az életemet.

Kedves Hawke!

Levelét olvasva úgy tűnik, hogy az élet minden területére kiterjedő érzések, szorongások, amiket átél. Azt gondolom tehát, hogy nem pusztán az átélt veszteségek, amikkel dolga van, hanem a mindent átható létszorongás az, ami meghatározó. Sokféle szorongás létezik - az egyik legősibb a létezéssel kapcsolatos. Ennek számos megnyilvánulása lehet. Egyrészt a szorongás a felnőtt élettől, a társadalomba való beilleszkedéstől, a felnőtt élettel járó dolgoktól (hivatás, párkapcsolat), másrészt a veszteségekkel járó helyzetek, szeparációs helyzetek (elválás, elalvás) ilyen fokú elviselhetetlensége mind azt sugallják, hogy alapjaiban kellene átrendezni az életét. Ezek azok a helyzetek, amiket valóban nem tudunk egyedül megoldani, így mindenképp javasolt klinikai pszichológus felkeresése. Háziorvosa fog tudni segíteni, hogy a lakóhelyén hol vehető igénybe ilyen szolgáltatás, illetve magánúton is kereshet szakembert.

Üdvözlettel,

Kovács Réka