Gyermekem áprilisban lesz két éves. A párommal júliusban fogunk összeházasodni, és kaptunk egy vissza nem térő lehetőséget: két hétre elutazhatnánk Vietnám-Kambodzsa körútra. A nagymamákkal mindennapos a kapcsolata és imádja őket, sokszor letesszük náluk délutánokra, egy-két éjszakára. A legtöbb idáig 4 éjszaka volt másfél évesen, és ott semmi gond nem volt. De két hét azért elég durva. Az anyai szivem fáj, ha belegondolok. Az lenne a kérdésem, hogy vajon milyen következményei lehetnek, ha itthagyom őt két hétre? A kis lelke megsérülhet? Utána ugyanolyan lesz velem, mint idáig? Fel fog borulni minden, amit idáig kialakítottunk? Köszönöm válaszát előre is!!!!

Kedves Anyuka!

Levele alapján úgy tűnik, az eddigiekben jól csinálták a dolgokat! Az Önökhöz való stabil kötődés bázisán gyermeküket fokozatosan engedték további családtagok felé is bizalommal nyitni, aztán pedig ezekre a kapcsolatokra szép fokozatosan kezdtek ráterhelni. Ez így van jól, egy kisgyerek a saját tapasztalatai alapján apránként alakítja ki biztonságérzetét: hogy baj esetén a nagymamák (gondozónők, babysitter, stb.) jelenlétéből éppúgy megnyugvást meríthet, illetve hogy a szülők a megbeszélteknek megfelelően visszatérnek, vagyis minden elválást újratalálkozás követ. Általában kimondhatjuk, hogy  azok a gyermekek sérülnek a szeparációtól, ahol az elválás a szoros együttlétet követően előkészítetlen, hirtelen, a gyerek számára beláthatatlan idejű.        

Jelen esetben úgy tűnik, egyedül az utolsó ponttal kell foglalkoznunk, hiszen a fokozatos előkészítést – ha nem is kifejezetten a vietnámi útra gondolva – már megkezdték. Egy két - két és fél éves gyerek számára ugyanakkor a „két hét” csak két szó: éretlen időérzéke számára értelmezhetetlen és beláthatatlan maga az időtartam. Nyárig viszont bőven van idejük megtámogatni őt ebben: minden alkalommal, ha néhány éjszakát a mamáknál tölt, rajzoljanak számára naptárat, melyben követheti, áthúzhatja az eltelt napokat – így valamelyest megélhetővé válik az újratalálkozás ideje. A nyári két hét átvészelésére pedig azt sem tartanám ördögtől valónak, ha az aktuális naptár minden napja tartogatna valami apró meglepetést a számára. Ahogy az ádventi kalendárium is segíti strukturálni az időt, és örömtelivé tenni a várakozást, csak itt Karácsony helyett az Önök hazatérte lesz a várva várt cél. Fel szokott merülni még a skype-on való kapcsolattartás (bár Vietnám és Kambodzsa lefedettségét nem ismerem) – ilyen korú kisgyerek esetében én nem tartom szerencsésnek, sokkal inkább összezavarja őket a vizuálisan jelenlevő, de meg nem ölelhető szülő.

Utazzanak tehát bátran és felszabadultan, bűntudatot pedig ne tegyenek a poggyászukba! A gyerekek sokszor a szülők szeparációs szorongására, bűntudatos búcsújára reagálnak kétségbeeséssel, míg ha megelőlegezzük nekik azt, hogy strammul, gond nélkül boldogulnak majd a szülőmentes időszakban, magától értetődőbben teljesítik be a jóslatot.

Üdvözlettel – Kiss Kinga