Az elmúlt hetekben lezajlott 4 darab érettségim. Az elmúlt években mindig majdnem kitűnő tanuló voltam (4,7-es átlag), azonban sajnos az egyik vizsgán nagyon nem voltam ott fejben, nem éreztem jól magam, és sajnálatos módon azt érzem, hogy megbuktam. Nagyon sírok emiatt, nincs kedvem semmit sem csinálni, csak a szobámban ülök és sírok. Mit tudnék tenni? Igazságtalannak érzem az életet, sokszor voltak olyan gondolataim, hogy én egy nagy szerencsétlenség vagyok, és ez most felerősödött. Nem szeretnék ennyire szomorú lenni, de jelenleg nagyon rosszul viselem. Segítséget szeretnék kérni!

Kedves Nóra!

Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával. Szokatlan körülmények között érettségizett. Nem kapott elegendő támogatást az iskolától, a tanáraitól, nehezebben tudta megosztani szorongásait ismerőseivel, barátaival a járványhelyzet miatt. Furcsa lehetett az elrendezés, a felügyelet, a hangsúlyok, melyek sokkal inkább a veszély kivédésére, és nem a gyerekek támogatására irányult. Szokatlanok lehettek a választható témák is egyes tárgyakból, talán olyanok is akadtak, amire az oktatás nem készítette fel. Sajnos sokan éltek át hasonlót, mint Ön, és nem lehetett osztályrészük az érettségi felemelő, felnőttség fel vezető érzésében. Ha véletlenül tényleg nem sikerült az a bizonyos tárgy, akkor még ebben az évben tehet belőle pótérettségit, az biztos, hogy nem lesz ezzel egyedül.

Azt írja a levelében, hogy már az érettségi előtt sem bízott magában, értéktelennek érezte magát. Ezek az érzések nehezíthették a vizsgát. Mivel ez a lelkiállapot független az érettségitől, mindenképpen foglalkozni kell vele. A felnőttkor küszöbén előjöhet ez az érzés, egy jó érettségi segít is túljutni rajta. Sajnos Önnek és kortársainak ez nem adatott meg. Érdemes lenne pszichológus segítségét igénybe vennie, ha szülei támogatják az elhatározását. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata