Egy fontos kérdéssel fordulnék Önökhöz. Egyedül nevelő édesanyám, bár szeretetteljesen, de túlságosan elnyomva nevelt fel és helyettem megcsinált mindent, szó szerint kivéve kezemből a dolgokat és sajnos nem tanítva meg arra, hogyan kell az élet problémáival, kríziseivel (pl. valós munkakörnyezetben) boldogulni. Nem meglepően emiatt folyamatos félelemben élek (ráadásul nemsokára diplomázok is, munkát kell keresnem) és talpraesettnek/gyakorlatiasnak sem mondanám magamat... Sokat írnak a neten erről a problémáról, de megoldásokat senki sem vázol fel. „Felnőttként”, egyedül, segítség nélkül most már mit tehetnék én (azon kívül, hogy gondolom, nem kéne kerülöm a veszélyes, téttel járó helyzeteket)? Túl érzékeny vagyok és az egyszerű,konfrontációs helyzetektől teljesen ki tudok borulni idegileg. Mit tehetnék, hogy ezt megszüntessem (és megtanuljak önállóan boldogulni az életben)?

A választ előre is köszönöm!

Kedves „Felnőtt”!

Nagyon jól látja a helyzetét! Bizony a túlzásba vitt gondoskodás önállótlanná tud tenni embereket. Talán ismeri a mondást: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mert bizonyára az édesanyja szeretett volna Önnek mindent megadni, burokban tartotta, óvta mindentől. Még a hibázástól is, ha kivett mindent a kezéből. De a dolog fonákja az, hogy ezzel a magatartással az anyák az elhagyástól való félelmüket próbálják csökkenteni. Mert ha nem képes egyedül eligazodni az életben a gyermekem, akkor rám mindig szüksége lesz. Ez a mindennapi önfeláldozásért a „fizetség”.

Az lenne a javaslatom, hogy először egy védett közegben próbálja meg leküzdeni a félelmeit. Keressen egy pszichodráma-csoportot – a Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján mindig talál induló csoportokat –, és kezdje felfedezni magát, a képességeit, a lehetőségeit, értse meg a félelmeit! Ajánlanék egyéni terápiát is, de az élethelyzetéből fakadóan – végzés előtt – inkább azt gondolom, hogy a szociális készségeit kellene fejlesztenie.

Egy egyéni terápia később sokat segíthet abban, hogy le tudjon válni felnőtt emberként az édesanyjáról, és segít feldolgozni ennek a folyamatnak az érzelmi viharait.

Fontosnak tartom azonban azt is jelezni, hogy önállósodási képességének egy jelentős bizonyítéka az, hogy mer kérdezni és keresi a kiutat.

Sok sikert!

Majoros Andrea