A párommal két gyermekünk van, egy 3,5 éves kisfiú és egy 8 hónapos kislány. A kisfiunk értelmes, a koránál intellektuálisan jóval fejlettebb gyermek (500-ig gond nélkül számol, háromjegyű számokat angolul is tudja, pár betűs szavakat összeolvas...) Ősszel kezdte az óvodát, és azóta vannak apróbb, teljesen természetes "rosszalkodásai." Dobál apróbb tárgyakat, nem fogad szót elsőre; néha kiabál, de ez szerintem teljesen természetes viselkedés egy ilyen kis gyerektől.
Ami viszont a problémám, hogy a párom borzasztóan agresszíven viselkedik ilyenkor vele. Ha már nem ugrik a gyerek az első szavára, kiabál vele, fenyegeti ( "jó, akkor kidobom a kukába a játékodat, jó, akkor itthon maradsz..."), ha valamit háromszor kérdez meg a kisfiunk, már türelmetlenül, indulatosan válaszol neki. Ilyen helyzetben már kezet is emelt rá, meg nem ütötte még. Egyébként más helyzetben sosem láttam őt ilyen agresszívnek, de ez elkeserítő. Többször beszéltünk már róla, ő azt gondolja, hogy 'nem kell mindent ráhagyni a gyerekre', és hogy így kell nevelni, nem hajlandó ezen változtatni. Nem hajlandó pszichológushoz sem fordulni. Nekem már minden alkalommal görcsben van a gyomrom, hogy megint mikor fog valami apróság miatt veszekedni a fiunkkal. Mit tehetnék?

Kedves Kiscsillag!

Nagyon nehéz helyzet, amikor a gyermekek nevelésében eltérő igyények, szempontok merülnek fel, rengeteg konfliktus forrása ez a párkapcsolatban, a szülői szerepben.

Érdemes lehet megpróbálni más szemszögbe helyezni a problémát a párja számára: az Ön és a gyermek oldaláról közelíteni. Nem a nevelési elvek mentén haladni, hanem azt hangsúlyozni, hogy Ön hogy érzi magát, amikor a fiúra förmed. Elmondani neki, hogy Ön ilyenkor mit érez, és már csak ezért is próbáljon meg otthon máshogy „rendet rakni”.  A szempontváltás másik oldala, ha megkéri a párját, hogy képzelje magát a fia helyébe. Mit gondol, milyen lehet úgy gyereknek lenni, ha minden apróságét rám förmed az apukám. Hogy néha csak azért kérdeznek meg valamit többször a gyerekek, mert figyelemre vágynak, mert felnéznek a szülőre, és szeretnének a társaságában lenni. Meg is kérdezheti a párját, hogy milyen emlékeket szeretne a fiának adni a gyerekkorából.

Remélhetőleg a szempontváltások segítenek a párjának megérteni, hogy a szülői kontroll mellett milyen más oldalai vannak a férj és az apa szerepnek. Ha azt érzi, hogy nem a véleménye, az alapértékei van támadva, akkor talán hajlandó lesz az eszközein változtatni, ha az elvein nem is.

Sok sikert kívánok,

Kovács Réka