Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy elegem van az önbizalomhiányomból. Ez az önbizalomhiány leginkább abban mutatkozik meg, hogy nem merek más emberek előtt énekelni, táncolni, új dolgokat kipróbálni (pl:motorvezetés), mert félek, hogy valamit elrontok és hogy mit fognak szólni hozzá, hogy majd kinevetnek. (Nem minden embernél áll fenn ez a dolog, általában az idegen emberek előtt jobban merem, mint a hozzám közel állókhoz, mert ott úgy fogom fel a helyzetet, hogy úgysem találkozunk többet, vagy  hogy nem számít, hogy ő mit gondol. De a hozzám közel állóknál van egyfajta megfelelési kényszer bennem.  Ez a problémám már rengeteg ideje fennáll, de próbáltam elfogadni, együtt élni vele, de nem megy. Számtalan olyan helyzet adódik az életemben, ahol ezt hátrányként élem meg. Változtatni szeretnék ezen nagyon! Kérem adjon egy kis tanácsot, hogy merre induljak el, hogyan változtassak, mert elegem van már ebből.

Kedves Dia!

A leírtak alapján elképzelhető, hogy önbizalomhiány van a háttérben, de a tünetek szociális fóbiára utalnak. Ilyenkor a szorongást az okozza, hogy mások előtt megjelenjen, szerepeljen az illető. A szereplés nem feltétlenül a szó hétköznapi értelmét jelenti, hanem bármilyen megnyilatkozási forma lehet ez. Ahogy Ön is leírta: ilyenkor attól tart, hogy rossz benyomást kelt, kritizálni fogják, kinevetik, esetleg akaratán kívül megbánt valakit.

A háttérben egyesek azonosítani vélték a szokásosnál gyakoribb kritikus szülői magatartást. Ha a gyermek azt éli meg, hogy a tettei gyakran váltanak ki nemtetszést a környezet (szülők) részéről, egy idő után az önmonitorozó viselkedés beépül, és szinte előre félni kezdenek, nehogy megint kritika érje őket.

A cél a reális énkép kialakítása, amibe az is belefér, hogy az ember néha hibázik. Néha ügyetlennek tűnünk, néha megbántunk másokat, de ez teljesen rendben van. Egy szellemes szociálpszichológiai kísérlet például bebizonyította, hogy azok az emberek, akik néha hibáznak, szimpatikusabbnak tűnnek, mint akik sosem.

Mivel a tünetek hátterében nem megfelelő korábbi interakciók vannak, a változás másik, ezt korrigáló kapcsolatban tud létrejönni. Ez lehet a pszichoterápiás kapcsolat, ami segít kialakítani egy új, reális énképet.

Üdvözlettel,

Kovács Réka