Férjemmel 17 éve ismerkedtem meg, és most 10 éves házasok vagyunk. Van egy 10 éves gyermekünk, aki mindkettőnket nagyon szeret. Férjem jó apa. Én most váláson gondolkodom. A tavalyi év sok rosszat hozott, eltávolodtam a férjemtől. Év végén már mindketten tudtuk, hogy boldogtalanok vagyunk együtt. Kb. ekkor találkoztam egy férfival, aki ifjúkori barátom volt, de 22 éve abszolút nem láttuk egymást. Beleszerettem, ő belém... El akarok válni, és legszívesebben máris a kedvesemhez költöznék, de félek, ez túl sok lesz a gyermekemnek. Bár mindenképp elmondanánk neki, hogy milyen változások előtt állunk. A gyerek és új kedvesem már találkoztak több ízben is, bár kicsikém nem tudja, hogy mi szeretjük egymást. Lehet, hogy jobb volna egy ideig a szüleimnél lakni gyermekemmel, és aztán költözni őhozzá? Ebben kérek szépen tanácsot....

Kedves Ella!

Jó gondolat, amivel zárja levelét, különköltözni férjétől, és egyedül lenni egy ideig a gyerekkel, akár a szüleinél. Saját érdeke is az, hogy lezárja kapcsolatát a férjével. A gyereknek is fontos, hogy megértse, a szülei elválnak. Jobban tudja követni az eseményeket, jobban tudja kezelni kapcsolatát az édesapjával és az Ön leendő párjával. Egy válás mindig megrázza a gyereket, egy ideig több figyelemre, segítségre lesz szüksége, ezt Öntől kell megkapnia, nem az új párjától.

A szétköltözés után új életforma alakul ki, melyben kialakítják az apával való kapcsolat rendjét. Ez sokat segít majd az új kapcsolatában is. Ezt a döntést nem az új párjával, hanem válófélben lévő férjével kell meghoznia. A szétválás mindig generál indulatokat, nem kell új kapcsolatát ezzel megterhelnie. Még az is lehet, hogy megtetszik ez az életforma, és nem költözik össze a párjával. Lehet az összeköltözés fokozatos, aminek során egyre jobban megismerik egymást, gyermeke is több időt kap, hogy megbarátkozzon az új helyzettel.

üdvözlettel

bárdos kata