Nyolcéves kisfiam problémájával fordulok Önhöz. Gyermekemmel, Mártonnal már az óvodában is voltak viselkedési problémák, elkezdtem pszichológushoz hordani, de komolyabb problémát nem állapítottak meg nála. Négy és fél éves korától én nevelem, mert az édesanyja régóta mentális problémákkal küzdött, és 2015 január elsején kórházba került, zárt osztályra hat hétig, majd egy ideig még a pszichiátriai osztályon kezelték. Márton egy ideig nem nagyon akart találkozni az édesanyjával, majd egy idő után nálunk (újra megnősültem) találkoztak időkorlátok nélkül. A gyermek egyre agresszívebb lett és egyre többet hazudozott. Mint később kiderült, mikor az édesanyja már el tudta vinni magához, azzal zsarolta, ha valamit nem kap meg, láthatás letelte előtt jön haza. Mikor otthon volt, minket szintén zsarolni próbált, ha nem kapja meg, amit akar, akkor pakol és megy az édesanyjához. Később, ha nem érte el a célját, édesanyját ütlegelte, rugdosta. Volt, mikor a rendőröknek azt mondta, hogy az édesanyja nagyon megverte, ezért láthatás közben haza kellett hozni. Később kiderült, hogy Márton bántalmazta az édesanyját, de nem kapta meg, amit akart, ezért hazudott. Márton az óvodából nem akart elballagni, azt mondta , hogy édesanyja megígérte neki, hogy nem kell iskolába járnia, nem kell tanulnia - ez, mint kiderült, nem volt igaz.
Időközben újra megnősültem, új feleségemmel, annak nyolcéves kisfiával és két és fél éves kislányunkkal élünk öten. Márton hétévesen kezdte az iskolát, de iskolakezdés előtt, családlátogatáskor kijelentette a tanároknak, hogy utálja őket és nem hajlandó iskolába járni és tanulni. Kaptunk pár hét haladékot, hogy a gyermeket jobb belátásra bírjuk. Közben 2017 augusztus hatodikán meghalt Márton édesanyja. Rögtön kértem beutalót a gyermekpszichiátriára, de semmi különöset nem mondtak, továbbra is pszichológushoz jár havonta, de nem sok eredménnyel. Az iskolát elkezdte, és végigjárta az első osztályt hatalmas küzdelmek árán. Időnként, mikor mélyponton van, napokig csak ül egy széken és nem érdekli semmi. Kijelenti, hogy nem szeret senkit, nem fog tanulni, és soha nem fog dolgozni sem. Csak minket akar "szívatni", és mindig hazudozni fog nekünk is és másoknak is. Nagyon szereti, ha veszekedést szíthat maga körül. Mikor nekiülök vele tanulni, elmagyarázom, amit nem ért és néhány nap múlva rákérdezek, hogy emlékszik-e még, azt feleli, nem is tudja, mit magyaráztam, nem is
érdekli. Néhány napja, mikor indultam dolgozni, megpusziltam és mondtam neki, ha megnézett egy-két feladatot (mert nem emlékezik semmire az első osztályból állítása szerint), menjen ki pancsolni, játszani a kishúgával. Egy óra múlva telefonált a feleségem, hogy míg bement az illemhelyre, Márton elrohant. Rögtön keresni kezdtük, már a rendőrséghez akartam fordulni, mikor feleségem telefonált, hogy a gyermek valahogy átjutott Abonyba, a szomszéd városba és a keresztanyjánál van. Ott azt hazudta, hogy itthon állandóan bántalmaztuk (sosem bántottuk sem
őt sem a másik két gyermekünket), és nem jön haza, mert a keresztanyja megígérte, hogy ha ott marad, soha nem kell iskolába mennie, nem kell soha dolgoznia, és csak ő parancsolhat mindenkinek, csak az lesz, amit ő akar.
Mártont természetesen még aznap este hazahozták, folytatja a szobájában a széken ülést, kijelentette, hogy nem érdekli, miket beszélünk, nem hajlandó semmit csinálni, nem fog iskolába menni, sem tanulni, azt akarja, hogy csak az legyen, amit ő parancsol. Aludni évek óta nem alszik rendesen, hiába fordulok akárhová, nem tudnak segíteni. Most is a problémával a területileg illetékes gyermekpszichiátriai intézethez fordultam (a gyermekorvostól kaptam beutalót), de nem tudnak fogadni, küldözgetnek összevissza, egyik helyről a másikra, de senki nem segít. A problémát röviden, a lényeget kiragadva igyekeztem leírni. Nem tudom, mit tegyek, nagyon aggódom a gyermekemért!!!
Megrendelem
