Külföldön élek, a párommal jöttünk ki, de kb. 2 hónapja elhagyott és azóta teljesen elveszettnek érzem magam. 8 évet voltunk együtt. Ő volt a mindenem, a társam, a barátom, a párom. Ő, mint lány könnyen ismerkedik helyiekkel, viszont fiúként ez szinte lehetetlen, pedig próbálkozom. Otthon mindenki boldognak lát az ismerőseim közül, mert sokat utazom, különféle helyeken extrém sportolok. Viszont nincsenek barátaim. Akik voltak, azok is csak akkor kerestek, ha valami kellett nekik, ezért befejeztem a kapcsolattartást velük. Egyébként nagyon nyitott vagyok mindenre, bárkinek könnyen megnyílok, szeretek új helyeket és embereket megismerni. Szóval, a lényeg, hogy nem tudom, mit csináljak most. Egyedül egy másik országban, társaság és barátok nélkül. Nem látom a kiutat ebből a helyzetből, pedig általában kreatív vagyok, mindenre van megoldásom, de ez most valahogy nem megy. Amikor sportolok, akkor elszáll minden buta
gondolat, de mindennap nincs erőm ezekhez a sportokhoz. Itthon ülve viszont egyre rosszabb a helyzet, kérem adjon valami tanácsot!

Kedves Roland!

Nagyon nehéz helyzet, amikor új helyen új életet kell kezdeni. Még akkor is, ha van hozzá társunk, sok olyan nehézség jöhet, amiről nem is gondoltuk volna, hogy szembe kell nézni vele. Az eddigi kapcsolatok, biztos pontok nélkül nagyon elveszettnek érezheti magát bárki. Ezek a biztos pontok egészen apró dolgok is lehetnek: tudom, hol lehet a legjobb pékárut venni, tudom, hol a háziorvos, ügyelet, stb. Ezek idővel oldódnak, és a fizikai térben is otthonosabban mozog majd.

A szociális tér egy másik kérdés. Ha van hobbija, van munkahelye, akkor ezek jó lehetőségek lehetnek ismerkedni, társaságra találni. A közös szakma, a közös hobbi jó alap lehet barátságokat kezdeményezni. Új helyen új társaságot kiépíteni hasonlóan nagy feladat, mint munkát találni - néha még nagyobb is. Legyen ez külön cél! Nézzen utána, hogy van-e magyar közösség ott, ahol Ön tartózkodik. Járjon utána, hogy a közös hobbit űzőknek van-e valamilyen klubja, ahol össze lehet járni. Most ne üljön otthon! Amikor csak lehet, mozduljon ki, járjon társaságba. Le fog tisztulni, hogy ki az, akivel érdemes összejárni.

Addig, amíg gyászolja a kapcsolatát, a régi életét, nem érdemes otthon ülni. Ezzel együtt a gyásznak időt, teret kell engedni. Akárhol is lenne, egy nyolc éves kapcsolat vége mindenképp fájdalmas, és sok mindennek meg kell történnie ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka