Egy ideje (kb. 5-6 éve) tépegetem a ruháimat. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy ha találok valahol egy cérnát, ami kicsit kiáll az adott ruhaneműből (ez lehet bármi: nadrág, pulóver, póló, zsebek, akármi), elkezdem csavargatni, csomót kötni rá, és addig húzni, tépni, mígnem a végén egy hatalmas tátongó lyuk lesz a ruháimon. A körömrágásról már jó ideje leszoktam, egyszer csak elmúlt, a hajcsavargatást is elhagytam. Illetve az ujjaimat is sokat tördelem mindenféle helyzetben, és a párom kisujja is gyakran áldozat lesz. De előfordult már, hogy az ő
ruháját szaggattam ki pl. filmnézés közben, amikor mellettem ült. Hogy hagyjam el ezt az idegesítő cselekvést? Mi lehet a baj?

Kedves Hölgyem!

Fontos kérdés, hogy a fent említett cselekvés(ek) önmagukban, egyéb tünetek nélkül jelentkeznek, vagy vannak más, kevésbé látványos tünetek is. Bizonyos állapotokban gyakran előfordul olyan viselkedés, amit az illető nem szeretne csinálni, de mégsem tud ellene küzdeni. Ez gyakran együtt jár olyan szorongató gondolatokkal, melyeket szintén nem sikerül kontrollálni. Mindettől függetlenül a tény, hogy hosszú évek óta próbál egy viselkedéstől megszabadulni, de nem sikerül, annak kényszeres jellegét erősíti. Bizonyára számos dolgot megpróbált már, hogy elnyomja ezt a viselkedést, sikertelenül.

Javaslom tehát, hogy keressen fel klinikai szakpszichológust, akivel átbeszélik, hogy ez a probléma hogyan illeszkedik az Ön életébe, arra keresve a választ, hogy “miért csinálja, ha nem szeretné”. Elképzelhető, hogy viselkedésterápiás eszközökkel csökkenthető lesz a nem kívánt viselkedés intenzitása, de az mindenképp fontos kérdés, hogy önmagában megjelenő tünetről van-e szó, vagy egy komplexebb problémával állunk szemben, csak ez a leglátványosabb, legzavaróbb eleme. A háziorvosa fog tudni Önnek abban segíteni, hogy hol érhető el klinikai pszichológus a közelben.

Üdvözlettel,

Kovács Réka