2 éves kisfiú unokámat semmilyen játék nem köti le tartósan. Inkább mosogat, takarít vagy rohangál. Ügyes, csacsogó, de egész nap meg nem áll. Mennyire aggasztó ez az ő korában?

Kedves Nagymama!

A gyerekek számára nem igazán különül el, hogy mi az, ami játék, és mi az, ami nem. Számukra a tapasztalati tanulás a lényeg, és a játék ennek a formája. Így az étel nyomogatása, vagy a sárban trappolás, a kerítés végigsimítása ugyanolyan játék, mint a golyó legurítása a pályán, vagy a csörgő rázása. A kétéves korosztályra különös jellemző, hogy utánzással, ismétléssel fejlődnek. Számukra a legnagyobb játék, ha a szülőket, nagyszülőket másolhatják. Persze lehet ehhez venni játékkonyhát, vagy mini söprűt, de ezt a gyermek nem igényli. Ugyanolyan élvezettel fogja a valódi szivacsot a kezében, és törölgeti vele a bútorokat, falat. Ha a félelme arra vonatkozik, hogy megfelelő játékot játszik-e, nincs-e elmaradva, nem kellene-e mással játszania, akkor úgy gondolom, hogy - az unokájáról kapott eddigi információk alapján - nincs ezzel probléma. Persze jó, ha megjelenik az egyedül játszás, a kortársak felé nyitás, a szerepjáték, de ez egy folyamat, és nagy egyéni különbségek vannak akár csak pusztán az életkörülmények mentén, hiszen aki nem találkozik kortársakkal, nem a közös játékban fog fejlődni, hanem inkább az egyedül játszásban. Érdemes időről időre felajánlani neki más tevékenységeket, figyelve, hogy nyitott-e éppen valamilyen más témakörre, de ebben az életkorban főleg olyan játékok jönnek szóba, amit a felnőttel együtt, őt utánozva kezd el kipróbálni. A csapongása, rövid ideig tartó figyelme szintén életkori. Még a kisóvodás korosztályra is jellemző, hogy 5-1o-15 percenként valami másba kezdenek. Ez folyamatosan növekszik, de még az iskolások sem képesek önszántukból 45 percet se végigülni. Amíg bárminemű, minimális fejlődés látszódik, addig nincs ok az aggodalomra.

Üdvözlettel

Standovár Sára