40 éve élek együtt egy durcás "gyerekkel". A durcásság abban merül ki, hogy ha szóvá teszem az alkoholizmusát, napokig nem szól hozzám. Az alkoholizmus miatt már komoly májbetegsége is kialakult, tulajdonképpen egy kortyot sem ihatna. Talán egy évig bírta is - miután átesett egy műtéteni is -, de utána észrevettem, hogy zugivó. Figyelmeztettem szépen, csúnyán. Már azt is mondtam, hogy én már nem akarom megmenteni, az ő dolga, ha ebbe akar belehalni. Nem figyelem, nem járkálok utána, de a viselkedése elárulja, agresszívebb tőle. Figyelmeztettem, hogy nem vagyok hülye, látom, hogy újra iszik. Ő megsértődik, és napokig nem szól hozzám, külön szobába költözik. Korábban is előfordult már, volt, hogy vissza is költözött a mamához, és pár nap múlva visszatért. (Ott nem volt kábeltv. És oda már nem tud menni, mert a mama már nem él.) Ilyenkor kerülgetjük egymást a házban szótlanul. Nemrég megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó még egyszer végigcsinálni vele azt a borzalmat, amikor vért hányva, majdnem meghalt. Egy darabig újra megembereli magát, aztán kezdődik minden elölről. Józanul a legjobb ember a világon, sok közös érdeklődés, és azonos értékrendünk összetartotta ezt a kapcsolatot, de ezekhez a durcás, szótlan elvonulásokhoz, úgy érzem, már nincs elég humorérzékem.

Kedves Juliet!

Ha valaki „angyal”, akkor a környezetében feltétlenül kell egy ördögnek is lenni. Ön és a férje két véglet. Ő rossz, maga jó, ő durcás, sértődékeny, Ön előrelátó, segítőkész, támogató. Férje nehéz helyzetben van, ő nem tud jó lenni. Valóban olyannak tűnik férje vesszőfutása, mint egy lassú öngyilkosság. Reménytelenség, rosszkedv, visszahúzódás. Az alkoholizmus sok esetben mélyebb problémákat fed el. Esetükben lehet pl. az, hogy férje képtelen volt felnőni, hiszen mindig volt hova húzódni, mindig volt, aki elnézte a bajokat, támogatta, segítette. Lehet depresszió és bármilyen más, pszichiátriai betegség. Mára már nehezen lehetne kideríteni, hogy mi volt előbb, a rosszkedv, betegség, vagy az alkoholizmus. Úgy tűnik, hogy fenyegetései elvesztették hatásukat, már nem ijeszti meg a férjét, hogy Ön másik szobába költözik. Egyre jobban elszigetelődik. Talán a műtét, a betegség után lett volna lehetőség kezelni az alkoholizmust, ma már ez egyre nehezebb.

Ön még mindig hisz a gyógyulásban és kitart a férje mellett, férje pedig nem érzi, hogy valamit tennie kellene azért, hogy Önt megtartsa. Egy alkoholistának mindig vannak testi panaszai, betegségei. Ezek kapcsán lehetne megpróbálni kezeltetni őt. Az orvosi beavatkozások során biztosan akad 1-2 tisztább nap, ilyenkor lehetne erről beszélni vele, ebben a háziorvos is segíthet. Egy másik megközelítés lehetne, hogy nem az ő alkoholizmusát, hanem kettőjük kapcsolatát kellene „gyógyítani”.  Meg lehet próbálni közös programokkal, randizással, de nagyobb eséllyel segíthet a párterápia. Nem valószínű, hogy könnyű lenne a férjét egy ilyen helyzetbe belecsábítania, de még mindig könnyebb a kapcsolatról, mint az alkoholizmusról beszélni. Egy ilyen terápia segíthet támpontokat találni mindkettőjüknek, melyek segítségével változtathatnak az életükön. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata