Üdvözlöm! Van két lányom, a nagyobbik 8 éves, most elsős. 3-4éve elég sok probléma van vele. Veszekedést generál, agresszív, rosszindulatú, de van, mikor segítőkész, gondoskodó. Velem is csúnyán viselkedik, direkt bosszant, kijátszik, hazudozik. Soha nem volt köztünk anya-lánya kapcsolat. Ha valamit kérdezek, vagy nem válaszol, vagy elkezd sírni. Ha magában van, állandóan motyog. Kb. 1 hónapja ezt az iskolában is észrevették a tanár nénik, elküldték iskolapszichológushoz. Ma rákérdeztem, hogy ő mit mondott erre a viselkedésére, és azt a választ kaptam, hogy viselkedészavarban szenved. Nagyon szeretnék rajta segíteni, de nem tudom, hogyan. Ezért kérem az Ön segítségét. Van erre gyógymód? Kérem, segítsen, mit tehetek? Válaszát előre is köszönöm!Nikolett.

Kedves Nikolett!

Mélységesen elszomorított az a mondata, amely szerint kettejük között "soha nem volt anya-lánya kapcsolat"... persze azt nem tudom pontosan, hogy ez vajon mit takar pontosan - de önmagában az, hogy ezt írja, és feltételezésem szerint az élmény, ami idáig vezette, igazán fájdalmas. Ugyanakkor szeretne rajta segíteni - ez pedig nagyon fontos és jó. Ehhez a hosszú, és sokszor rögösnek ígérkező, de mindenképpen értékes és hasznos úthoz adok most egy pár "hamubasült pogácsát", illetve egy-két "nyomot"; egyfajta "minimum-kérdéslistát", amelyre adott válaszokkal el lehet indulni.

Elsőszülött leányának valamikor el kellett szenvednie egy "trónfosztást": kisebb, ráadásul azonos nemű testvére születésével ő kikerült az édesanya, a család figyelmének középpontjából - ez veszteség, és a körülmények döntik el, mennyire billen el a súlya a nehézség, trauma felé.

"Veszekedést provokál, agresszív, rosszindulatú" - ezek mind kapcsolati jelenségek, feltételezik a környezet jelenlétét, válaszát: amiről vajon mit gondoljunk? Milyen reakciókat kap ő - olyanokat, amik segítenek neki kijönni negatív hangulati állapotaiból, vagy ellenkezőleg, fokozzák az indulatteli légkört? Milyen példát lát az otthoni környezetben a kapcsolatok működésére, a konfliktusok megoldására, a rosszkedv kezelésére? A felnőttek körülötte hogyan viselkednek egymással? És a gyerekekkel?

"Direkt bosszant, kijátszik, hazudozik" - hogyan jutottak el idáig? Mi a kettejük kapcsolatának története? A helyzeteket, amikor ilyesmi történik, vajon Ön tudná-e másképp (nem ilyen terhelőn) értelmezni? Vajon hogyan, mit kérdez tőle, amire csak az a kétféle, szélsőséges reakció a válasz...?

Egyszóval: hogy van ez a gyerek? Ő mit él át, hogyan látja önmagát, a kapcsolatokat, a világot? Azt nem hiszem, hogy ő élvezné ezeket a feszült helyzeteket, sőt, biztos vagyok benne, hogy kifejezetten szorong. Megesik rajta a szívem, ahogy szinte látom magam előtt megelevenedni a küzdelmét.

Egy ilyen pszichológusi "válasszal", amit az iskolai kollégától kaptak, nem jutnak messzire. Gyermekpszichológussal folytatott közös munka során, a megfelelő kérdéseket keresve, bizalmi kapcsolatot felépítve és abból, valamint a szakértelméből merítve annál inkább. A szakember segít feltárni a gyermeknél a probléma gyökereit, oldani szorongását, megfelelőbb együttműködési formákat találni; a szülőnek segít jobban megérteni a gyermek belső folyamatait, és a saját szerepét a jobb irányba fordulás érdekében.

Remélem, sikerül megtalálni a megfelelő segítőt ez ügyben!

Üdvözlettel

Simon Sarolta