Van egy 8,5 éves fiam és egy 3,5 éves lánykám. A gond a kisfiammal van, aki már nem is olyan kicsi. Neki meg velem van problémája. Mindennel ellenkezik, amit én mondok. Semmi nem jó, amit én teszek. Csúnyán beszél velem, flegmázik és folyamatosan grimaszol. Senki mással, csakis velem. Az iskolában jó tanuló, ott nincs vele semmi probléma, mindig dicsérik, milyen illedelmes, jólnevelt. A családból senkivel sem viselkedik így, csak velem. Ha nem vagyok ott, akkor semmi probléma, viszont ha megjelenek, egyből jön a "rossz" viselkedés! Kérem, segítsen. Miben tudok segíteni, hogy jobb legyen? Neki is rossz és nekem is nagyon rossz érzés! Tisztelettel: Krisztina

Kedves Krisztina!

Levelét olvasva azon kezdtem el gondolkodni, hogy kinek milyen szerepe, helyzete van a családban. Úgy gondolom, hogy egy egész családot érintő kérdésről van szó, így érdemes a következőket átgondolni: Mikor indult ez a probléma? Kötődik-e valamihez a kezdete? Hogyan próbálták megváltoztatni? Ki hogyan reagál a családban erre? Van-e szankció?

Fontos lehet az apa szerepe is a történetben, hiszen egy 8 éves fiúnak példakép, és a férfiszerep megtestesítője. Ő mutatja meg, hogyan kell a nőkkel bánni, mit szabad és mit nem. Ő mit mond a problémával kapcsolatban? Szerinte miért alakult ki? Ő hogyan reagál? „Ki mellett van?” Itt szándékosan használtam idézőjelet, de fontos lehet a helyzetben, hogy mit érez a fiuk ezzel kapcsolatban.

Összességében azt gondolom, hogy a szülők összefogva fognak tudni ezen változtatni, ha a fiú számára is egyértelmű lesz, hogy ez nem egy megtűrt viselkedés. Ha a helyzet nem változik így sem, javaslom, keressenek meg családterapeutát, aki segít a problémát rendszerszinten megváltoztatni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka