Van egy 5 éves lányom. Elég nehezen bírok vele. Sajnos én sem vagyok túl türelmes hozzá, amit én be is ismerek, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy változzon. Nagyon csúnyán beszél velem, hülye barom szavakkal illet, ami álltalában orditva és dührohammal jön elő. Ami azt jelenti, hogy torka szakadtából üvölt velem. Álltalában akkor szokott kijönni, ha valamire nemet mondok,
például a közértben nem veszek meg valamit, akkor ott kezd el velem üvölteni, hogy de utál és már nem is szeret. Vagy például ha megkérem hogy pakolja el a játékait, akkor is inkább dühöng. Szinte zeng az utca tőle. Nagyon tanácstalan vagyok, mert ez egyre jobban elfaju, ahogy látom :( Az óvodában nem nagyon van vele gond, csak apró dolgok - ez igazából csak nekem szól és a kettőnk kapcsolata a "rossz".
Nem tudom, meddig fogom így bírni, és félek, hogy később még rosszabb lesz. Kérem, adjon tanácsot. Járjunk pszihológushoz vagy mit tegyek?
Köszönöm, egy aggódó anyuka

Kedves Aggódó Anyuka!

Ahogy írta, úgy tűnik, a"rossz kapcsolat" háttere, hogy kislányával szemben nehéz a határokat képviselnie. A gyerekek számára nagyon fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, aminek része az is, hogy tudják azt, mit szabad, mit nem. A szülők képviselik a határokat, kereteket, amin belül biztonságosan lehet mozogni. Ahhoz, hogy ezeket a határokat kijelöljék, gyakran feszegetik azt, ez az, amit hisztinek látunk. Akármilyen nehéz is, érdemes nagyon határozottan (ami nem jelenti azt, hogy durván), következetesen kezelni a szabályokat. Ha nem kaphat csokit a boltban, akkor fél óra hiszti után sem kaphat. Szülőként érezhetjük, hogy ez kínos a többi ember előtt, de ez ne legyen szempont. Ilyenkor érdemes a gyermek számára jelezni: értjük, hogy a helyzet neki nehéz ("tudom, hogy nagyon szeretnéd azt a csokit"), és tudatni vele, hogy ez nem képezi alku tárgyát. Fontos, hogy Ön is elhiggye, ezzel nem tesz rosszat, sőt! Kitartást és türelmet kívánok!

Üdvözlettel

Kovács Réka