Kedves Andrea!

Van egy 8 éves és egy másfél éves fiam. A nagyobbik fiamnál kb 6-6,5 éves korában lett látványos a pszichoszexuális fejlődés. Akkoriban a barátaival is csikiset játszottak, hozzáértek egymás nemi szervéhez, és hatalmasokat kacagtak. Beszélgettünk a szülőkkel, tudtuk, hogy ez teljesen normális jelenség. El is múlt egy idő után ez a dolog, legalábbis már nem volt ennyire látványos. Aztán mikor megszületett a kistesója, és ő mászni kezdett, a nagyfiam sokszor úgy helyezkedett, hogy a kicsi mászás vagy játék közben hozzáérjen.. persze kezdődtek előlről a kacagások, de én ezt nem tartottam helyénvalónak, rászóltam. Aztán ez többször megismétlődött a hetek folyamán, én újra és újra szólongattam, majd egyszer annyira felhúztam magam ezen, hogy hiába kérem, ne csinálja, hogy teljesen kifordultam önmagamból és óriási balhét csaptam. Kb. egy órán át üvöltöztem, fenyegetőztem, mint egy eszelős, akkor megígérte, hogy többet nem csinálja. De persze újra előfordult, én újra kiakadtam, és újra kiabáltam. Nyilván nem volt megfelelő a viselkedésem, nyilván kezelhettem volna lazábban vagy másképp, de egyszerűen már megijedtem attól, hogy ez esetleg nem kóros-e, és, hogy ha ez így marad, mi jöhet később... Azóta folyamatosan figyelek, ha együtt játszanak, ezzel szerintem jókora kis terhet is teszek a nagyobb fiamra. Normális ez a fajta "játék"? Miért nem fogadott szót? Áprilisban volt 8 éves, ezek az esetek ősz-tél tájékán voltak. Tudtommal nem tud a szexualitásról kifejezetten semmit... csikis volt neki, ennyit mondott akkoriban. Rengeteget olvastam a témában, én is játszottam orvosost a bátyámmal kislányként, amiatt frusztrál ez az eset, hogy nem fogadott szót, hiába kértem... Elengedhetem én ezt az aggodalmat? Vagy mit kellene tennem?

Köszönettel: egy aggódó anyuka

Kedves aggódó Anyuka!

Olvasva a levelét azt éreztem, hogy Önben van valami eltemetett emlék, valami megszégyenítés, amit érdemes lenne felszínre hozni, mielőtt még elkezdené valaki a gyermeke viselkedését elemezni. Ugyanis jól érzi, hogy a reakciói túlzottak, ami mindig valami régi félelemre utal. És az Ön figyelme és nem természetes reakciói fenn is tartják a gyermeke viselkedését, hiszen érzi, ezzel hat leginkább az anyura – persze ez nem tudatos nála.

A javaslatom az, hogy keressen egy gyermekpszichológust – akár  MIPSZI oldalán is talál – és néhány alkalommal beszéljék át a szituációt, hogy megértse, hogyan van benne Ön.

Mert a leveléből pl. az sem derül ki tisztán, hogy csupán a nemi szervek érintésétől tart, vagy a homoszexualitás „veszélyétől”. Mindezeket érdemes tisztázni magában. És ebben sokat segíthet egy pszichológus.

Üdvözlettel: Majoros Andrea