25 éves lány vagyok. 8 hónapja született egy imádnivaló kisfiam. Ami egy nagyon jó dolog. Bár utólag rá kellett jönnöm, hogy ő egy "funkciógyerek", ahogy kedves Popper Péter mondaná. A párom 40 éves, ő jobban akarta a babát, én még vártam volna.... Nem azért vállaltam, hogy velem maradjon, hanem nem is tudom, ha már ott volt, maga az érzelmi kötődés volt nagy. Szóval mióta a kicsi megszületett, a párom nagyon csúnyán beszél velem. Nem mindennapos, de mindenképp aggasztó. Nem alszik velem, a szexuális életünk is teljesen padlón van, ami már ott tart, hogy kb. egy éve nem csókolt meg, nem elégített ki, vagy nem ölelt csak úgy. (Van valami az életemben, amiről nem írnék itt, a tehesség alatt derült ki, de ő akkor azt nyilatkozta, hogy ő engem ezzel együtt teljes mértékben elfogad.) De sajnos ez nincs így, és ezzel nagyobb fájdalmat okoz, mintha elhagyott volna. Mindennap szembe kell néznem ezzel a valamivel és vele is. Számomra ez nagyon kimerítő és lehúzó. Becsapva érzem magam. Reális vagyok, tisztában vagyok a határaimmal, képességeimmel. Tudom, hogy jelenleg az anyagi helyzetem miatt (mivel nem dolgozhatok a gyerkőc miatt) nem tudok továbblépni. Meg kell várnom, míg a pici bölcsibe megy. Igazából az lenne a kérdésem, hogy csaljam meg? Vagy mi mással üssem el az időt? Igen, tanulhatnék vagy bármi mást helyette, de nekem az a lételemem, ha kívánnak, és velem akarnak lenni. Igen, próbátam vele erről beszélni, többször is a válasz: a hétvégén, holnap... Csapdában érzem magam !!
"Csaljam meg? Vagy mi mással üssem el az időt?"
Kedves 25 éves lány!
Levelében több olyan bizonytalanság van, ami megnehezíti, hogy értsem, miről is szól ez a mostani helyzet Önök között. A legfontosabb az a valami, ami a terhesség alatt derült ki, és úgy tűnik, ennek a valaminek nagy szerepe van abban, hogy változott az Önök kapcsolata. Nem tudhatjuk, hogy a párja miért mondta, hogy ez a valami nem zavarja, de elképzelhető, hogy valamennyire mégiscsak zavarja, de valami miatt nem beszél róla. Emellett a szülővé válás is az egyik legmeghatározóbb krízis, amin a párok keresztülmennek a családdá válás útján. Ilyenkor nagyon sok minden átalakul a férfi-nő kapcsolatban, ami sok esetben vezet kisikláshoz. Valóban, nagyon nehéz helyzet, amikor az egyik fél látszólag nem akar változtatni egy nehéz helyzeten. Ezzel együtt nehéz elhinni, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol a férfi gyermeket akart, hirtelen jól érzi magát elhidegülve, a másik helyzetével visszaélve. Így azt gondolom, hogy a probléma halogatásának kell, hogy legyen oka.
De a levelét olvasva úgy tűnik, Ön is hajlik a problémák kapcsolaton kívüli megoldására. A megcsalás, vagy az idő elütése nem a kapcsolat javítására tett kísérlet. Ezzel együtt van egy 8 hónapos gyermek, aki bizonyára rengetege energiát igényel, és emellett Önnek is szüksége lenne töltekezésre. Nem biztos, hogy várni kell a tökéletes pillanatra, amikor a fenti érzésekről beszélhet a párjával. Úgy érzem, most egy fordulóponthoz ért a kapcsolatuk, amikor még lehet azért tenni, hogy közeledjenek. De mintha mindketten tartanának is egy ilyen beszélgetéstől. Javaslom, ne késlekedjen! Higgye el, egy másik kapcsolatban is előbb-utóbb problémák jelentkeznek, ha nem tanulják meg, hogyan lehet a nehézségeket kezelni. Egyszerűen csak mondja el neki, hogy mi bántja, Ön mit érez a kapcsolatban. Ha nem akar reagálni, az is válasz. De ilyen esetben meg lehet tőle kérdezni, hogy ő mit gondol, hová tart így a kapcsolatuk, mit remél, milyen lesz öt, tíz év múlva, ha most nem sikerül közeledniük. Vajon ő akar-e egy ilyen kapcsolatban élni?
Üdvözlettel,
Kovács Réka
2025-02


Ezeket olvastad már?


