Kedves Réka! Családom belüli lelki bántalmazással kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni Öntől egy konkrét ügyben.

Unokatestvérem második házasságában él, és véleményem/véleményünk szerint szerint jelenlegi férje lelkileg bántalmazza. Az egyszerűség kedvéért hívjuk Katinak és Józsinak a főszereplőket. Kati 10 éve alkohollal gondolja megoldani problémáit, de mellette sikeres a munkájában, 3 gyermekét - nagyobb zökkenőkkel ugyan -, de nevelte. Aztán megjelent Józsi, aki zavaros családi háttérrel, beilleszkedési zavarokkal küzdő felnőtt gyerekekkel, permanens munkahelyi problémákkal, és ennek megfeleően ad hoc munkahelyváltásokkal nem igazán könnyítette meg Kati életét, hanem újabb megoldhatatlannak tűnő problémákat hozott a családba.
Józsi - a lelki bántalmazók nagykönyvében megírt lépéseinek hatására - először Kati barátnőit építette le, majd Kati három gyermekét üldözte el a családból a nagyszülőkhöz, ezt követte Kati családjának teljes leépítése, és kizárólagosan csak Józsi gyermekei és egy barátja lett a társaságuk. Kati anyukája ígyekezett, hogy Kati legalább látszólagosan tartsa a kapcsolatot a gyermekeivel.
Aztán bekövetkezett a nagy krach. Kati egy közlekedési balesetben többszörés csontörést szenvedett, majd Józsi hirtelen külföldön vállalt munkát, és különböző módszerekkel próbálta rávenni Katit, hogy ő is menjen ki külföldre hozzá. (Józsi nagyon keveset keres külföldön, nyelvtudása nincs, önmagát is nehezen tartja el, Kati ugyan rendelkezik nyelvtudással, de fizikailag nem képes munkát vállalni a mozgáskorlátozottsággal is járó gyógyulási időszakban.) Kati a bekövetkezett helyzetre, érzelmi zsarolásra mélyrepülésbe kezdett, és a helyi pszichiátriai osztály addiktológiájára került nagyon rossz állapotban. A család bár kezdetektől nem látta jónak ezt a kapcsolatot, de tehetetlenül próbált asszisztálni hozzá, mert Kati fülig szerelmesen és megvezetve a problémákból nem észlelt semmit, és a finom utalások sem értek el a tudatáig. Józsi eddig is vádolta Kati családját, hogy bántják őt - no nem előttük -, ami nem igazán felelt meg a tényeknek.
Most jutottam el végre a kérdéshez. Hogy viselkedjen Kati családja - a három gyermek jelenleg nem hajlandó még csak beszélni sem Katival - Józsival? Továbbra is asszisztáljanak a dologhoz, vagy szakítsák meg Józsival a kapcsolatot? Nyilván van köztes megoldás is, de annak kivitelezése Józsi feltételezhető együttműködésének hiányában nehezen megoldható lenne. Kati jelenleg tartja a kapcsolatot Józsival, de időnként úgy tűnik, hogy látja Józsi cselekedeteinek rossz hatását, ám a nagy manipulátor Józsi ezen nagyon könnyen és teljes mértékben képes változtatni, ha éppen úgy látja jónak. (Kati rendelkezik anyagi javakkal, Józsinak viszont semmije sincs.)
Bármiféle függőség- (alkohol-, társ-) terápia  csak 3 hónap absztinencia után lehetséges, és a mostani "józanság" (alkohol és viszonylagos gondolkodási) addigra elszállhat.
Ez fő vonalakban Kati és Józsi története, amit még nyilván ezernyi apró történés tarkít, de igyekeztem a fő elemekre koncentrálni. Sajnos, azt gondolom, hogy ez nem egyedi történet, csak az összetevők változnak, így remélem, válasza másoknak is tanulságos lehet.

Kedves Province!

Sok olvasó számára bizonyára nagyon hasznos olvasni az Önök történetét, hiszen - sajnos - valóban nem egyedi esetről van szó. Bár sok megközelítése létezik a párkapcsolatoknak, az egyik közgazdaságtani alapokon nyugvó elmélet alapgondolata, hogy addig maradunk egy kapcsolatban, amíg az megéri, tehát több a haszon, mint a ráfordítás/veszteség. Ez lehet materiális vagy érzelmi alapú haszon/befektetés is. Így valóban, a későbbiekben bántalmazóvá váló kapcsolatok elején is azt látjuk, hogy mindkét fél számára “megéri” a kapcsolat. És valóban, fokozatosan tűnnek el a kapcsolatból a barátságok, rokoni szálak. Így a kapcsolat mélypontján a bántalmazott fél számára már szinte csak azért éri meg a párkapcsolat, mert az egyetlen élő kapcsolata a párjával van, és legtöbbször a bántalmazó fél azt is elhiteti a másik féllel, hogy nélküle alkalmatlan lenne az életre, nélküle nem boldogulna.

Azért írtam le ezt a megközelítését a bántalmazó kapcsolatoknak, mert így érthetőbbé válik a barátok, rokonok szerepe. Egyrészt reális alternatívát tudnak kínálni a párkapcsolat azon pontján, amikor azt érzi a bántalmazott fél, hogy ez már nem éri még neki, de nehezen mer közeledni másokhoz, mert úgy érzi, hogy az ő hibájából elmaradtak a szerettek. Ha a rokonok, barátok közel maradnak, nyitottak, elérhetőek, könnyebben tudnak kiutat jelenteni egy rossz kapcsolatból. Másrészt a reális visszajelzések a kapcsolat egy pontjáig gyakran találnak elutasításra, azonban van egy pont, ahol elfogadhatóvá válnak. Ahogy Ön is írta az unokatesóról: “időnként úgy tűnik, hogy látja Józsi cselekedeteinek rossz hatását”. Ebben a fázisban sokat jelenthet, ha valós visszacsatolás érkezik a szerettek részéről.

Így összességében azt javaslom, hogy akármilyen nehéz is Katival, a valódi jelenlét, elérhetőség és az érdemi visszajelzés nagyon fontos számára, remélve, hogy az Önök közreműködésével beengedi a valóságot abba a világba, amit ő most megél.

Üdvözlettel,

Kovács Réka