Van nekem egy olyan problémám, hogy a családom nem fogadja el a barátomat, akivel már egy jó ideje együtt vagyunk. Mindig azt mondják, nem hozzam való, mert a múltja nem olyan, amilyet ők szeretnének, mert a múltban tett olyan dolgokat, amiket nem kellett volna, de azóta megváltozott, teljesen más ember lett. Kevésbé tanult is, mint én. Nem tudják elfogadni, hogy együtt vagyunk és boldogok vagyunk együtt. Nagyon szeretem a páromat és ő is szeret engem, mindent megtenne értem, hogy boldoggá tegyen, de nagyon zavar, hogy a családom nem fogajda el és megveti. Nem szeretnék elválni tőle. Már nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy ez a helyzet változzon.

Kedves Andrea!

Milyen változást szeretne? Szeretné, ha megváltozna családja hozzáállása, vagy azt, ha ez nem zavarná Önt? Leveléből úgy tűnik, hogy családja véleménye sokat jelent Önnek, hiszen még a válás is eszébe jutott. Elsősorban nem a családi kötelék az, ami ilyenkor hat ránk, hanem az az értékrendszer, amiben felnőttünk, amit családunk képvisel. Ennek hatása mélyebb, mint gondolná. Mélyen belénk ivódtak elvárások, vélemények, tapasztalatok, melyek mögött generációk állnak. Ezek között lehetnek előítéletek is, melyeket generációk tapasztalata erősített meg.

Ugyanakkor saját tapasztalatai a saját élete során keletkeztek. Egész életünk se feltétlenül elég arra, hogy a hozott, „örökölt” értékeket és saját választásainkat összevessük. Érezhetjük úgy is, hogy amit látunk, érzékelünk, azok igazabbak, mint családunk tapasztalatai.

Ugyanakkor azt is tudnia kell, hogy családja nem uralkodni, legyőzni akarja Önt, nem akarnak okosabbak lenni, nemcsak előítéleteikre hallgatnak, hanem egyszerűen csak féltik Önt.

A felnőttségnek vannak előnyei és hátrányai, odajutni pedig sok lemondással és fájdalommal járhat. Mire felnövünk, megtanuljuk függetleníteni magunkat a szüleink véleményétől, illetve tudjuk, mik azok az értékek, hagyományok, amiket folytatni szeretnénk saját életünkben, és mik azok, amiket legszívesebben otthagynánk a gyerekkorunkban. Lehetünk engedékenyebbek, elfogadóbbak, megértőbbek és türelmesebbek, mint a szüleink, más dolgokban meg akár ítélhetünk szigorúbban is, mint ők. Választott értékeink irányítják életünket, akkor is, ha családunk nem fogadja el döntéseinket.

Ha békében akar élni magával, döntsön saját értékei szerint, de tartsa fejben, hogy családja csak félti Önt. Párja tiszta életével, cselekedeteivel, Ön iránti szeretetével előbb-utóbb elfogadtatja családjával, hogy a változás lehetséges, az ember tanulhat saját hibáiból.

üdvözlettel

bárdos kata