Van egy 23 hónapos kisfiam, életvidám, társaságkedvelő, eléggé önálló, 2 hónapja bölcsis, ami elég jól megy neki. Nagyszülőkkel, munkából kifolyólag a bébiszitterel nagyon jól elvan. Viszont van egy kishúga, 5 hónapos, jól fogadta, szereti. Mikor 7 hónapos terhes voltam, a franciaágyban kezdett el aludni az apukájával, én a másik szobában, hogy pihenjek, elég nehéz terhesség volt. Most 2 hete bemászott a kiságyába, mi egyből rákérdeztünk: alszol itt a kiságyadban? Ő bólogatott, mivel még nem beszél. Az első 2 nap nem volt baj, de azóta dünnyög: apa, apa, nem nem nem, és sír. Az lenne a kérdésem, hogy mivel másfél évig velünk aludt és most különraktuk, lelkileg mi történik ilyenkor vele? Mitévők legyünk? A húga is külön bölcsőben alszik, azt látja. Szóval most 4-en egy szobában. Meddig mehet el ez a sírás, hogy lelkileg ne legyen káros? Előre is köszönöm a választ!

Kedves Bea!

Nagyon kicsi még a fia, és szemlátomást jól vette a elmúlt hónapok két hatalmas változását: a pici jöttét és a bölcsibe szokást. Én nem terhelném egyelőre további extrákkal, ha a mostani egyensúlynak az együttalvás az ára, még utánaengednék ennek néhány hónapot.

Sok család akkorra időzíti a külön altatást, mikor a kisebb gyerek is kikerül a szülők szobájából, s akkor a vadonatúj altatási rend már mindkét gyerekre vonatkozik. Így a gyerekek fejében is könnyebb különválasztani a gyerekszobát és a szülői hálót, másrészt senki sem alszik egyedül: a kicsik számára a mégoly pici alvótárs jelenléte is megnyugtató.

Ha valami miatt ez mégsem lenne komfortos Önöknek, azt javaslom, az altatást végző édesapa az új helyszínre, a kiságy környékére mentsen át minél többet az eredeti elalvás körüli ceremóniából – meséljen, énekeljen, vagy akár bújjon össze vele egy kicsit, hogy a nagyágyban megszokott meghittség a kiságyban is megélhető legyen. Ha az együttalvást együtt elalvás is kísérte, vagyis ha eddig a nagyágyban az apja megvárta, míg elalszik, akkor ezt is változatlanul kellene egyelőre hagyni, vagyis egy búcsúpuszi után most lehet azt mondani, hogy a kiságy kényelmetlen a felnőtt számára, és ezért apa az ágy melletti fotelben várja majd meg, míg elalszik. Ha majd flottul megy már a különalvás, akkor második lépésben be lehet majd vezetni az külön elalvást.

A kérdésére pedig a válaszom: túl sokáig nem hagynám vigasz nélkül a félálomban szülője után síró gyereket. Ha nem szeretnék, hogy vigaszért az Önök szobájába jöjjön, akkor Önöknek kell a vigaszt átvinni a gyerekszobába!

Üdvözlettel – Kiss Kinga