Legidősebb unokám (16 éves elmúlt), 2 éves korában súlyos rákos beteg lett, amikor is a mi családi házunkban élt szüleivel együtt. Teljes haj- és szemöldökhullás, kemoterápia, amerikai táplálékkiegészítők, ma teljesen egészséges, élsportoló. Kb. 8-10 éves korában különköltöztek, jól élnek, de csak az új otthonában tud nyugodtan aludni. Nálunk is, más idegen helyen is egész éjjel csak forgolódik - nemrég vettem észre, hogy elcseni a gyomoridegemre kiírt idegcsillapítómat, és a nagyszülő-unoka-szembesítéskor elmondta, hogy nem tudja, miért van így. Nagyon szeret itt lenni, azért is van nálunk a mostani helyzetben, annak ellenére, hogy szülei és két fiatalabb testvére, akiket akár az élete árán is megvédene, kb. 130 km-re vannak tőlünk. Egész nap minden OK, de éjjel jönnek a gondok.
Lehet, hogy tudat alatt emlékszik azokra a rossz időkre?

Kedves Udvardi Úr!

Lehetséges, hogy unokája emlékszik a korábbi, nehéz időkre, hogy házukban betegség járt és aggodalom, fájdalom. Az is lehet, hogy nem az Önök lakásával van baj, hanem hogy csak szűkebb családja körében, saját otthonában érzi magát biztonságban. Érdemes lenne beszélgetni (nem szembesíteni) az éjszakai gondokról, a betegséggel, akár a jelenlegi helyzettel kapcsolatos szorongásokról. Unokája áldozatot hoz, hogy megvédje szűkebb családját, vállalva, hogy elveszti az otthon adta biztonságot. Az is lehet, hogy Önök is nagy felelősséget vállaltak egy korábban súlyos beteg, de ma már gyógyult gyerekért, és aggodalmaikat valahogy unokájuk is megérzi. Sok, kötetlen beszélgetés segíthet oldani az aggodalmakat. Az semmiképpen sem jó, ha altatót kell lopni. Ha nagyon kell, akkor inkább kérdezzék meg a háziorvost, milyen enyhe nyugtatót javasol átmeneti használatra. Lehet, hogy gyógynövényes tea is megteszi, de a pontos adagolást meg kell kérdezni az orvostól vagy a patikában.

üdvözlettel

bárdos kata