Az a problémám, hogy kicsinek találom a melleim, és emiatt szégyenlős vagyok melltartó nélkül a párom előtt, hiába vagyunk együtt lassan egy éve. Már mondtam korábban olyat neki, hogy biztosan meg fogom majd az orrom és a melleim műttetni, csak túl sokba kerül. Most ő pedig azt a "meglepetést" találta ki a születésnapomra, hogy ha megműttetem a mellem, ő is beszáll a műtét költségeibe. Idézem, amit mondott: "mondtad egyszer, hogy megműtteted majd az orrod és a melleid. Az orroddal nincs semmi baj, de ha a melleid megműtteted, abba beszállok én is anyagilag." Ezen én ledöbbentem, nagyon megbántott ezzel. Elmondása szerint ő ezzel csak jót akart, mert tudja, hogy engem zavar, és ha én nem mondom korábban, hogy meg akarom műttetni, akkor ő sem hozta volna fel magától. De nekem ebből csak az jött le, hogy ő sincs velem ezen a téren megelégedve.
Ön mit gondol erről? Nem tudom, ezt hogyan tudom elnézni és elfelejteni. Nem haragszom rá emiatt, mert elhiszem, hogy tényleg csak jót akart. De engem mégis nagyon bánt ez. Ezek után még jobban felerősödött bennem az a gondolat, hogy kicsik a melleim és nem vagyok emiatt elég vonzó a számára. Hogyan tudnék ezen túllépni? Ugyanakkor valóban szeretném megműttetni magam, de csakis magam miatt, senki más kedvéért.

Kedves Hölgyem!

Levele több kérdést is felvet, többek között a saját testtel való elégedettség/elégedetlenség témakörét, illetve a párkapcsolatok természetét is érintő szempontokat érdemes átgondolni.

Az, hogy mennyire vagyunk elégedettek a testünkkel, annak részeivel, több forrásból táplálkozik. Mégis, vannak olyan helyzetek, amikor az egy-egy testrészhez kapcsolódó szorongás olyan mértékűvé válik, hogy magával az érzéssel is foglalkozni kell. Az az érzésem, hogy jelen helyzetben nem ilyen szorongató a helyzet, mégis él egy kép Önben arról, hogy mi a szép, és szeretne ennek megfelelni. Azt azonban érdemes látni, hogy ez a kép jobbára külső szempontok alapján formálódik, így nem lehet azt mondani, hogy “magam miatt” akarok változtatni. Hiszen valljuk be, számos előnye van a kis mellnek. Minden, ami a nagy mellek mellett szól, társadalmi konstruktum. A reklámokban, filmekben, hirdetésekben olyan szépségideállal találkozunk, ami kultúránként eltérő, és ennek a képnek igyekszünk megfelelni. Tehát születhet döntés a műtét mellett, de az sem csak Önről fog szólni, hanem annak a képről is, amit ma vonzónak mutat a társadalom.

Másrészt érdekes volt olvasni arról a folyamatról, amit a párjával megélt ezzel kapcsolatban. A következőkben leírt gondolatmenettel nem “őt védem”, hanem igyekszem más megvilágításba helyezni az álláspontját. Ön felveti a műtét lehetőségét. Azt várja (bár nem írja, de ezt sugallja), hogy a párja győzze meg Önt arról, hogy Ön így tökéletes, és semmi szükség a műtétre. Még rá is tesz egy lapáttal, hiszen ha az orrom szép, akkor a mellemmel valóban elégedetlen. Itt jön be a következő probléma: miért baj az, ha a páromnak nem tetszik minden porcikám? Biztos Ön is tudna olyat mondani, ami nem tetszik benne. Tehát feltételezzük, hogy a párja örülne, ha nagyobb mellei lennének, amit egyébként Ön is állít. Úgy tűnik tehát - a kommunikáció szintjén -, hogy ebben egyetértés van Önök között, így hát a fiú beszállna a költségekbe. De Ön mégsem arra vágyik, amit kommunikál neki, hanem arra, hogy győzze meg Önt, hogy így szereti, ahogy van. Ez az a kommunikációs csapba, amit a férfiak (tudom, általánosítok) nem kezelnek jól. Ha azt mondom, hogy meg akarom műttetni a melleimet, akkor ő ezt el fogja hinni, és eszerint fog gondolkodni/cselekedni.

Összességében azt gondolom, hogy egy ilyen döntés nem tud önmagában az egyén döntése lenni, mert elvárásokkal teli világban élünk. Másrészt pedig ha elhatározta magát, és ezt kommunikálja a párja felé, ne lepődjön meg, ha ő ennek megfelelően fog viselkedni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka