Tisztelt Attila!
36 éves pesti nő vagyok. nincs életem. barátaim, kapcsolatom, semmim és senkim. édesanyám, két macskám és két növényem a mindenem. Bármibe fogok, bármit teszek, abban nem haladok jól. Nem vagyok jó semmiben, nem érzem hasznosnak magam. Hobbim sincs, mert bármibe kezdek, nem sikerül - legyen az kártyázás, sakk, játék a neten, akármi. Szeretek énekelni, de nincs hol, és eszközök sincsenek hozzá. Vannak képzelt dolgaim, amolyan önsajnálatképpen. A képzelt világom szép. Okos vagyok, vannak, akik körülvesznek, szép helyen lakom, van életem, munkám is, ami normális. van, aki szeret. Olyan elveszettnek érzem magam... Lett egy ismerősöm mostanában. Ő teljesen meg van róla győződve, hogy szép és intelligens vagyok. Sok mindenre képes. Én miért érzem mindennek az ellentettjét? Mindenki adott eddig tanácsokat, de azt inkább vettem támadásnak, mint segítségnek.
Mivel tudnék kilábalni a sok negatívumból? Sokat olvasok, meditálok, pozitív gondolkodással foglalkozom. Belefogok dolgokba, teljes odaadással, és azonnal a padlóra
kerülök. Persze, csak nézek ilyenkor, hogyan is történhetett, hiszen hittem, hogy sikerül. hittem, hogy most képes vagyok rá, és mégsem. Van valami agymosás vagy bármi, ami kinyitna az agyamban egy kaput, hogy kicsit is boldog lehessek? Már nem merek semmit csinálni, mert elbukok. Kérem, segítsen! Köszönöm!