Kislányom most 19 hónapos, 10 kg. Egyke gyerek. Születésétől kezdve tápszeres, nem volt hajlandó szopizni. 5 hónapos kora óta kezdtük a hozzátáplálást, de csak a Kubu alma-banán pürét ette, majd szépen ette a különböző üveges ételeket, aztán úgy 11 hónapos korában 39 fokos láza lett torokgyulladással, és azóta semmi főtt ételt nem evett, csak a gyümölcsöt szereti a mai napig. Ritkán eszik főtt ételt, az is inkább főtt tészta, csirkemell, virsli, fasírt, szalámi, kenyér néha, kuki és az aszalt vörösáfonyát szereti.  Néha kóstol abból, amit mi eszünk. Próbálkoztunk neki főzni mindenfélét, amit tanácsoltak, de nem ette meg. Csak a tápszer kell neki. Jó a közérzete, nem beteges, kapja a vitaminokat, aktív! Nem tudjuk, mit csináljunk vele? Segítséget vagy tanácsot szeretnék kérni Öntől, hogy mitévők legyünk. Bízom benne, hogy a bölcsiben lesz változás is étkezés téren.

Kedves Ildikó!

Gyermeke étkezése - bár nem megszokott -,  nem feltétlenül problémás. Valószínűleg a betegség során rossz élménye lehetett a fájós torokkal nyelni, ami visszavetette a hozzátáplálását. Elképzelhető, hogy a darabos, keményebb ételekkel szemben kialakult egyfajta félelme, “fóbiája”. Emiatt nehezebb lehet a próbálgatást, kóstolgatást is felajánlani neki. Amennyiben a gyermekorvos és az Önök véleménye szerint sem alultáplált, addig nem feltétlenül erőltetném, hogy ne alakuljon ki több görcsösség, negatív élmény az ételek és az étkezés körül. Amit szívesen és sokat eszik, azt ajánlják fel neki, és mindig legyen főtt étel is kínálva, amikor Önök is esznek. Jó minta, ha látja, hogy Önök esznek, és az evés egy közösségi tevékenység, mely kívánatossá teheti az újabb ételek elfogyasztását is. De adjanak neki ehhez időt és választási lehetőséget. A tápszer nemcsak táplálékot jelent kislánya számára, hanem a biztonságos, kellemes étkezést, vagy akár magát a megnyugvást is. Ezeket nem pótolja a szilárd étel. Érdemes esetleg megpróbálni bevezetni olyan rituálékat, amelyek az előbbieket pótolják, hogy könnyebben bekerülhessenek az újabb ételek. Például a kóstolgatás játékosan, a szülők ölében, vagy valamilyen játék keretében történik, akkor erősebb kötődést, gondoskodást élhet meg, mely nagyobb bizalmat jelent számára az ételek felé is. Ami most szerintem a legfontosabb,  ne minden étkezés arról szóljon, hogy próbálnak valami újat erőltetni, hanem az evés öröme és a kóstolgatás lehetősége könnyeden legyen jelen, kizárva és oldva a jelenleg fennálló görcsösséget.

Üdvözlettel

Standovár Sára