A tanácsát szeretném kérni a lányom viselkedésével kapcsolatban. 17 éves, kb. egy éve tapasztalom, hogy valami nem stimmel nala. Kb. 3 havonta valamilyenné válik. Kezdetben csontsovánnyá fogyott, de ő maga nem így látta. Aztán kesőbb ennek az ellentéte, felszedett 20 kilót kevesebb mint egy év alatt. Gyerekkorában visszahúzódó gyerek volt, aztán később, 15  évesen ez kezdett megváltozni, mára már nincs barátnője, talán egy maradt. Itthon ül, nem jár társasagba. Kb. 3 hónapja vegán lett és állatvédő. Sokáig rendetlenül élt, mára minimál lett, mindent, amit fölöslegesnek gondolt, kidobott a szobájából, nagyjából úgy néz ki, mint aki készül kifesteni a szobáját. Néha megfejthetetlen, fura rajzokat rajzol egy füzetbe. Próbáltam orvoshoz vinni, de "nincs neki semmi baja". Nem tudom, hogy túlaggódom-e, ő csak egy tinédzser, aki keresi önmagát, vagy tényleg utalhatnak problémára a leírtak? Két gyermekünk van még rajta kívül, de nálunk soha nem okozott problémát a gyereknevelés.

Kedves Zelma!

Valóban úgy tűnik, hogy lánya most nagyobb figyelmet igényel. A kamaszkort normatív krízisként tartja számon a pszichológia. Ez azt jelenti, hogy az élet minden területe átalakul, megváltozik a kapcsolat a testünkkel, a szüleinkkel és a kortársakkal. Normatív pedig azért, mert az élet természetes velejárója, nem úgy, mint mondjuk egy természeti katasztrófa.
Számos szakember vizsgálta a kamaszkort, egyikük írta le azokat a jeleket, ami segíthet annak eldöntésében, hogy a kamaszkor extrém megjelenésével van dolgunk, vagy valami problémára kell gyanakodni. A leírt tünetek közül több utal arra, hogy lánya a serdülőkor nehézségei mellett egyéb problémákkal is küzd. Ilyen a kortárskapcsolatok hiánya és az étkezési problémák.
Sajnos valóban nagyon nehéz együttműködésre bírni a kamaszokat, hiszen ilyenkor a leválás a fő feladat, és nem szeretnek függő helyzetet megélni a szülővel, orvossal, terapeutával. Érdemes lehet családterápiát felkeresni, itt ugyanis nem hangsúlyos, hogy kivel van a probléma, hanem az egész család jelen van. Érdemes lehet visszajelezni neki, hogy úgy érzik, valami nem jó most az ő életében, nem érzi jól magát a bőrében, és szeretnének neki támaszt nyújtani. Ha érzi, hogy nem erőszakoskodnak, remélhetőleg megenyhül, és szívesebben fogadja a segítséget.

Üdvözlettel,

Kovács Réka