Kérem, segítsen, mert úgy tűnik, én már tényleg képtelen vagyok tisztán látni, vagy csak nem akarok... már nem is tudom?! Hat évvel ezelött viszonyom lett, egy anno "plátói szerelmemmel". Nem vagyok rá büszke, de mindkettőnk életéből hiányzott a megértés, a gyengédség, amit mi megtaláltunk egymásban... órákig tudtunk beszélgetni, figyelt rám, fontos voltam neki! Aztán tavaly közölte velem, hogy most ne keressük egymást egy fél évig, mert nem lát tisztán! A női ösztönöm azt súgta, hogy biztos vissza akar menni a családjához (6. éve él külön a családjától, mert a felesége egy kis szünetet kért, ami a mai napig tart). Én is szeretek tisztán látni, ezért próbáltam feltenni neki a kérdéseimet, amikre persze sosem kaptam kielégítő válaszokat... Pl. mi lesz akkor most velem? Vagy miért nem válnak el, ha ennyi ideje külön élnek? Válasza: Mert a feleségének ez ìgy jó, nem akar válni, ő meg... nem tudja, miért nem akarja otthagyni. Na,
gondoltam, ez igen! És akkor mi van velem..??? Válasza: Ő most nem tud, és nem is akar szeretni, mert nem bírna ki még egy ilyen csalódást, ezért nem akar magához közelebb engedni, és csak egy laza kapcsolatot szeretne!
Szóval, teltek a hónapok, és mindig próbáltam/ok vele beszélni kettőnkről, de soha nincs normális válasz... szakítottam vele, de másfél hónap után újra megkeresett... kibékűltem vele, de voltak feltételeim! Aztán megint történtek dolgok, amiket én nem tudok szó nélkül elviselni... nagyon megbántott! Kértem, ne hívjon, ne keressen semmilyen formában két hétig, és döntse el, hogy mit szeretne, mert ez nekem nem megy ìgy tovább! Két naponta rám ìrt, persze én nem válaszoltam... két hét eltelte után találkoztunk, és azt mondta, megváltozik... Aztán most új munkahelye lett, és úgy érzem, megint változik! (De sajnos nem jó irányba.) Van, hogy napokig, hetekig nem beszélünk, ha én nem hívom... aztán sokszor összeveszek vele azért is, mert egy volt gimis barátnőjével bezzeg mindennap beszélgetnek, segít neki egy állítólagos társkereső oldalon hirdetni, mondván, mert nem akarja, hogy otthon meglássák neki... egyre többször úgy érzem,hogy idegesítem, ha találkozunk, alig akar velem beszélni, csend van köztünk... ha kérdezem, mi a baj, akkor a válasz: semmi, csak én képzelek be dolgokat!
Én úgy érzem, azzal a döntésével, hogy ellök magától, csak eltávolodtunk egymástól, sehova nem mehetek vele, se mozi, se séta, se kirándulás, se semmi, csak néha nála pár óra együttlét, aztán menjek haza! Szeretem, de ez a se előre, se hátra helyzet teljesen felőrőlte a kapcsolatunkat! Ha meg szakítok vele, akkor az a baja... felválalni sem akar, de elveszìteni sem akar! De ez így nem jó! És miért érzi magát mindig máshol jobban, mint velem??? Tudom, hogy megőrjítem azzal, hogy mondjon már valamit, de nem értem, miért nem tesz értem semmit, miért nem hallja meg a "segélykiáltásom", hogy így boldogtalan ő is és én is! Azt közöltem vele, hogy ha elhagyom, akkor soha többet nem engedem vissza az életembe, a barátság meg ki van zárva!!
Mit csináljak vele??? Ha velem van, akkor pár perc múlva nevet, kedves, de mihelyst kiteszem a lábam tőle, mintha nem is léteznék... egyébként egy 45.éves emberről beszélünk.
Kérem,segítsen! Miért nem tudjuk egymást elhagyni, de együtt lenni sem? Ez már teljesen felőröl...
Megrendelem
