Van egy 15 éves lányom, aki az idén fog ballagni. Hatodikban elkezdett felvágott arcú, kifolyt szemű embereket és gyilkossággal kapcsolatos képeket rajzolni, de mára szerencsére már abbahagyta. Az osztálytársai piszkálják, ezért körzőt szokott
magánál hordani, hogy ha bántják, legyen mivel védekeznie. Inkább szavakkal bántják, de néha testileg is. Cikizik, amiért pszichológus vagy pszichiáter akar lenni, de nemrég azt mondta, a  patológus szakma is érdekli. Nem is lenne ezzel semmi baj, de ennyi idősen nem a halálon kellene járnia az eszének, nem? Az osztályfőnöke szerint nagyon szégyellős, csak egy barátnője van, az órákon nem jelentkezik, de ha felszólítja, válaszol. Amúgy a jegyeivel nincs gond. A tanárnő javaslatára kértünk időpontot egy nevelési tanácsadóhoz, de még nem kaptunk. Bal alkarja tele van hegekkel, két évvel ezelőtt fedeztem fel azokat. Ha rákérdezek, mindig a macskára fogja, pedig azok nem úgy néznek ki. Van pár ronda hege. Gyakran hetekig búskomor szokott lenni, van, hogy akár 5 hétig is egyfolytában, olyankor egyáltalán nem szokott mosolyogni és alig eszik. Ha bántják se szól róla, szülőin szoktam tudomást szerezni erről. Dagadtnak látja magát, nem elégedett magával. Mit tehetnék azért, hogy jól érezze magát? Vigyem át másik iskolába? Nagyon aggódom miatta!

Kedves Aggódó Anyuka!

Valóban, a leírt problémák, tünetek aggasztónak hatnak. A halállal való túlzott foglalkozás, az önsértések (úgynevezett falcolás), a bántalmazott lét a kortársközegben olyan tényezők, melyek mindenképpen szakembert kívánnak. Azt mindemellett tudni érdemes, hogy a serdülőkor minden fiatal számára egy krízis, mely az élet természetes velejárója, így normatívnak tekintjük. Ilyenkor átalakul a szülőkhöz, a kortársakhoz, a saját magunkhoz való viszonyunk, és ebbe a változásba nagyon sok minden belefér. Jó jel, hogy a lányának van bizalmasa, kortárs barátnője. Innen a távolból nem lehet megmondani, hogy amit a lánya átél, az a normális serdülőkor egy szélsősége, vagy valóban kezelendő problémával állunk-e szemben. 

A nevelési tanácsadóban történő beszélgetés, és megfelelő tesztek elvégzése után a pszichológus fog tudni választ adni Önöknek, hogy miről is szól a probléma, és hogyan javasolja a továbbiakat. Ez előtt semmiképp sem vinném a lányt másik iskolába, ugyanis az önmagában még egy nagy teher, és amúgy is hamarosan ballag.
Javaslom, várja meg a pszichológusi véleményt, addig pedig próbáljon meg a lányával beszélni. Nem feltétlenül azért, hogy a lánya válaszokat adjon Önnek, hiszen elképzelhető, hogy egyelőre ő sem tudja megfogalmazni, mi is van benne, és az is gyakori, hogy ebben a korban nem a szülőkkel osztja meg a fiatal az érzéseit, hanem, hogy érezze a nyitottságot, az érdeklődést.

Üdvözlettel,

Kovács Réka