Van egy 2,5 éves kisfiam, aki bölcsibe jár december óta. Eleinte semmi gond nem volt, de az utóbbi időben folyton panaszkodnak rá, mondván, milyen rossz lett. Akaratos, nem akarja/nem tudja felvenni a cipőjét. Evésnél sem marad nyugton, szórakoztatja a többieket. Rohangál a szobában. Ha rászólnak valamiért, sírni kezd. A cipőjét tényleg nem tudja felvenni. Volt néhány sikertelen próbálkozás, és azóta ha én nem adom rá, inkább elindul mezítláb akár esőben is. Ha csak megemlítem, hogy próbálja meg, kétségbeesik, sírni kezd. Nem tudom eldönteni, hogy csak a nyugdíj előtt álló fáradt pedagógus szól a gondozonőből vagy tényleg baj van vele. Elég erősen utalnak arra, hogy lehet, hogy hiperaktív... Én azt azért nem hiszem. Kérem, tanácsoljainak valamit. Kihez fordulhatnék, ha tényleg gond van.... van-e egyáltalán?

Kedves Edina!

Azon gondolkodtam levelét olvasva, hogy kisfia esetében inkább dacos, vagy inkább passzív viselkedésről van-e szó. Leír egy példát a cipő felvételével kapcsolatban, amiből nem derül ki, hogy korábban hogy állt ehhez a kérdéshez a fia. Ez azért is lehet fontos, mert segíthet annak eldöntésében, hogy egy új helyzetre adott reakció-e ez, vagy egy korábbi viselkedési szint jelenik meg. Nem tudjuk továbbá, hogy történt-e mostanában valami a fia életében, ami magyarázhatná a változásokat. Tehát nagyon sok megválaszolandó kérdés maradt, melyek a probléma megértésének első lépéseihez szükségesek volnának.

Mindettől függetlenül mindig intő jel, ha a gyermek viselkedése hirtelen, és/vagy nagy mértékben változik. Lehet, hogy ez egy normális, életkori sajátságból fakadó dacosság, de más is állhat a háttérben (nem csak a hiperaktivitás). Javaslom, hogy keressenek fel egy olyan pszichológust, aki a korai időszakra (0-3 éves) specializálódott. Ő számos kérdést fog Önöknek feltenni, megnézi a kisfiát játékhelyzetben, és pontos választ fog tudni Önöknek adni. Így a gondozónő is képet kaphat a kisfiúról, ráadásul egy szakembertől. Ez segítség szokott lenni, ha egy „fáradt pedagógus” álláspontjával kell szembemenni. Ha pedig tényleg van teendő, jobb, ha minél előbb kapnak segítséget.

Üdvözlettel,

Kovács Réka