18 éves lány vagyok. Eddig mindig a férfiakat néztem, és hozzájuk vonzódtam. Sajnos nincs sok tapasztalat mögöttem, hiszen valahogy mindig olyan emberek kellettek, akiket nem kaphattam meg.
Mivel gimnáziumba járok, rengetek tanár megfordult már az életemben. Egyszer csak elkezdett tanítani egy tanárnő. Szimpatikus volt, és tetszett, hogy nagy a hatalma, hogy sokan féltek tőle. Egyszer azon kaptam magam, hogy szexuális gondolatok jutottak eszembe, amikben ez a tanárnő is részt vett - velem együtt. Megijedtem, hiszen nem vagyok leszbikus.... Eszembe jutott, hogy még régen volt egy ugyanilyen eset, csak az akkori lány ismerősőmmel. De azt úgy könyveltem el, hogy a fiatal énem csak kíváncsi volt. Azóta maximum 1-2 alkalommal történt ilyesmi... Tudni kell rólam, hogy a szexuális téma engem leköt. Rengetegszer gondolkozom ilyeneken, és nem feltétlenül vagyok én is benne.
Talán csak a hatalma tetszik...de már elbizonytalanodtam. Biszexuális vagyok?

Kedves Móni!

A tinédzser-, majd a fiatal felnőttkor olyan időszak, amikor kifejezetten sokat foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy: ki is vagyok én? Miben vagyok olyan, mint mások – amitől közéjük való lehetek, és mi különböztet meg tőlük – amitől egyszeri és megismételhetetlen vagyok? Hogyan tudok kapcsolódni másokhoz úgy, hogy abban én és a másik is örömünket leljük? Miért is jöttem én a világra?!...és még rengeteg mással, amik lényegében mégiscsak ezekhez a leginkább életbe vágó alapkérdésekhez kapcsolódnak.

A szexualitás az élet egyik nagy rejtélye – hatalmas erő, amelyhez mindannyiunknak ki kell alakítanunk a saját viszonyulásunkat. Ezt sok minden formálja az életünk során, nem kapja senki „készen”: a velünk született alapokon túl a korai kapcsolatok alakulása is döntő mértékben befolyásolja a nemi identitásunkat, ízlésünket, preferenciáinkat, hogy ki tetszik, hogy mi okoz örömet. Ráadásul a társas, kulturális normák igencsak „beleszólnak” mindebbe, és igen szigorú szabályokat állítanak fel, egyes vágyakat, viselkedéseket, kapcsolatokat „normálisnak”, míg másokat egyenesen „betegnek” címkézve. Nem könnyű tehát a belső késztetések és a külső elvárások bonyolult, sokszor ellentmondó rengetegében eligazodni, megtalálni a saját utat! Ehhez hosszú idő, és bizony sok gyakorlás, próbálgatás kell.

A szexualitás annyi minden másról is szól a szűken vett fajfenntartáson kívül, annyi mindent jelenthet: intimitást, puszta kapcsolódást, szeretetkifejezést, hatalomgyakorlást…

Mindezek fényében: ha bizonyos mintázatok ismétlődését figyeli meg magán, érdemes elgondolkodni: mi lehet emögött? Vajon tényleg a szexről van szó? Vagy valóban inkább a mások feletti hatalom, kontroll vonzása a meghatározó? Vajon miért tűnnek a nők elérhetőbbnek? Vajon mi az oka, hogy olyan férfiakhoz vonzódik, akiket „nem kaphatott meg”? Mi az a veszély, amit így kell elkerülni? Milyen példákat látott, lát maga körül – amik vonzóak, amik ijesztőek…?

Sokszor a szégyen erős fala veszi körül ezt a témát, igazi mélységében ritkán tudjuk még legközelebbi kapcsolatainkban is feltárni. Pedig mint oly sok minden más nehézségben, ezen kínzó kérdések tisztázásában is érdemes egy társat keresni. Egy megértő barátnőt, tapasztalt „anyafigurát” (anyát, nagynénit, nőrokont) – akár egy pszichológus szakembert. A vele való beszélgetés segíthet a biztonságos kísérletezés kereteit megtalálni!

Kívánok mindehhez sok örömet, és vigyázzon magára!

Simon Sarolta