Kisfiam júliusban lesz 3,5 éves. Nagyon rá vagyunk görcsölve a szobatisztaság témakörére. Segítségét szeretném kérni, tanácsát, mert nem tudom, mit kellene tennem, mivel teszek jót vagy rosszat. Kb. egy éve kezdte a szobatisztaságot. Párszor pisilt bilibe, de aztán rögtön a WC-be intézte a pisilést önszántából, nagyon ügyesen. Aztán pár nap múlva sikerült a kakilás is a WC-be szintén. Egyszer otthon, egyszer anyukámnál. Megdicsértük, csokit is kapott utána. Nagyon örült, sokáig emlegette, ő már kakilt vécébe, csigás csokit kapott utána.

De azóta? Nem tudom miért, nem hajlandó WC-be, bilibe kakilni. Éjszakára van rajta csak pelus már, és akkor intézi magának. Ahogy óvodába jár (nehezen szokja, sajnos fél év alatt a harmadik óvoda lesz, mert először az eredeti helyről költözniük kellett felújítás miatt egy olyan épületbe, ami eredetileg nem óvoda, a harmadik pedig jövő héten kezdődik, egy hónapra az ügyeletes óvodába) reggel megmondom őszintén, addig rajta van a pelus, amíg nem öltözik, hogy ne kínozza az érzés egész nap (lehet, rosszul teszem). Ekkor elbújik ágy mögé és intézi a
pelusba. Amikor napközben jön rá az érzés, akkor visítozik vagy szaladozik vagy jön, hogy öleljem meg, de nem akar ráülni, inkább visszatartja. Sajnos sokszor beteg, ahogy szokja az óvodát. Nemrég volt hasmenése, ekkor párszor sikerült a bilin intéznie a dolgát, de azóta sem ezt követően, újra csak a pelus. Amikor nagyon szenved és szaladozik, akkor egy kis ráhatással és
erősködve ráültetem a bilire. Így is sikerült már egyszer, akkor elvittem kosarazni, amit beígértem neki ezt követően, de aztán utána szintén nem.

Nem tudom mit tegyek. Ha otthon tudunk lenni nyáron egy keveset, akkor rögtön felkelés után leveszem majd a pelust, hátha alakul, de tanácstalan vagyok. Mondják, várjak türelemmel, ne sürgessük, majd kialakul. De azt sem szeretném, ha utána azt mondanák, miért nem fordultam hamarabb segítségért. Az biztos, hogy a büdi szag nagyon irritálja, szinte öklendezik, de azt
meg nem értem, hogy a pelusban is büdi, ott miért nem zavarja? Vettünk neki kis légfrissítőt, hogy ő nyomhassa meg, ha sikerül, ígértünk nasit - de tartós eredményt nem látok. Persze már az is eredmény, hogy egy év után sikerült párszor így vagy úgy, de tartós eredményt hogy érhetek el Ön szerint? Tényleg csak türelem vagy mást is tennem kellene?

Kedves Kópémanó!

A szobatisztaság egy olyan képesség, amire a gyerekek általában maguktól beérnek. Egyik napról a másikra is történhet, akár 1,5-2 évesen, akár csak 3,5-4 évesen. A fiúk ebben eleve kicsit lassabbak, de érdemes kivárni azt, amikor mind idegrendszerileg, mind érzelmileg érettek lesznek. A kisfia a szó technikai értelmében szobatiszta, hiszen képes a visszatartásra, és képes irányítani, hogy hova végezze a dolgát. Ez arra utal, hogy ő érett, pusztán abban nincs összhang a felnőttek és gyerekek között, hogy hova is kellene végeznie a dolgát. Ez inkább a szobatisztaság érzelmi hátterére, pszichés jelentésére utal. Hiszen “csak” a jó helyre, vagyis a wc-re szoktatás része hiányzik. Ehhez 3 dologot érdemes észben tartani:

Az első, hogy a széklet, mégha büdinek is tartja a kisfia, a saját produktuma, amitől nehezen válik meg. A pelusban sokkal inkább érezheti magáénak, és tartogathatja. Azokat a gyerekeket, akik nehezebben válnak meg a saját székletüktől, már korábban el lehet kezdeni szoktatni ehhez: a pelusból is a wc-be dobni, előre elmesélni, hogy le fogják húzni, esetleg elköszönni tőle, ha igény van rá. Akár össze is lehet kötni a légfrissítővel, hogy ahogy illatos lesz a wc, úgy elengedik a lefolyón a produktumot.

A másik terület, ami össze szokott függeni a székletürítéssel, és főleg inkább a székletvisszatartással, az az agresszív impulzusok kifejezése, megélése. Érdemes bátorítani kisfiát, hogy fiúsabb, durvább játékokat játsszon, ha van rá mód, akkor inkább apukával, nagypapával, fiú barátokkal. Nem kell itt borzasztó dolgokra gondolni, csak egy kis kardozás vagy dobálózás, labdarugdosás. Ami intenzívebb, és kifejezheti benne rossz érzéseit. Persze emellett ez szóban, rajzban is megtehető, sőt, jó is, ha tudatosítva van mellette a rossz érzése, de a kifejezés és levezetés ebben a korban sokkal inkább mozgáson és cselekedeteken keresztül valósul meg.

A harmadik dolog az előző kettővel szorosan összefügghet: a gyakori óvodaváltás bizonytalanságot és frusztrációt kelthetett valószínűleg a kisfiában. Ezt nem tudom, hogy nyíltan mennyire fejezte ki, de felerősíthette a szobatisztaság kapcsán felmerülő leküzdendő feladatokat. Egy ismeretlen helyen, bizonytalan közegben még nehezebben válik meg attól, ami az övé, amit “ismer”. 

A fenti 3 komponenst összegezve szerintem érdemes lenne kisfiával kicsit beszélgetni, mesélni az óvodáról, akár indirekt módon, valamilyen mesén keresztül, ahol esetleg a főszereplő személyébe bújva jobban ki meri fejezni félelmeit, vagy akár rossz tapasztalatait. Az intenzívebb játékok mellett minden piszkolós játék oldhatja a gátlásait. Ha van rá mód, minél többször sarazzanak, gyurmázzanak, maszatoljanak, és legyenek piszkosak.

Ezen túl tényleg nem érdemes erőltetni, hogy ne kapcsolódjon a feszültség, görcsösség, szégyen a wc-re menéshez. A próbálkozások és kisebb sikerek a dicsérettel a jó élményeket erősítik, így a maguk természetességében továbbra is megmaradhatnak, mert előreviszik Önöket.

Üdvözlettel

Standovár Sára