Van egy kislány a családban, aki 4 éves és 4 hónapos. Állandó jelleggel dacol, hogy óvodába menjen! Ilyenkor azt mondja, hogy fáj a hasa vagy akármi, de betegségre hivatkozik, hogy ne kelljen mennie. Olykor fizikai tüneteket is produkál (hányás, hasmenés). A pedagógusok nem tapasztaltak nagyobb problémát, mint egy játékbabán való veszekedést. Egyébként sajnos a kislány beszéde nem a korának megfelelően fejlődik. Van egy húga és egy nővére is, családi háttere rendezett. Mire kellene gyanakodni, hová forduljon a család segítségért?

Kedves Anyuka!

Sajnos a közölt adatok alapján nehéz lenne megállapítani, mi van a kislány viselkedésének hátterében. Középső gyerekként lehetnek rossz élményei, nem ő a legfontosabb, esetleg kicsit háttérbe szorult. Lehetséges, hogy húga még otthon van az anyukájukkal, ezért indul nehezen reggelente. Ugyanez állhat a beszédfejlődés elmaradásában is, szeretne kisbaba maradni, hogy ő is otthon lehessen, ne kelljen oviba járni. Ha az óvónők szerint is elmaradt a fejlődésben, akkor érdemes szakemberhez fordulni. A területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, nevelési tanácsadóhoz fordulhatnak, az oviban adnak erről tájékoztatást. Az elmaradásról a gyermekorvost is megkérdezhetik. Az egyes funkciók fejlődése nem egyenletes, lehet, hogy egy gyerek kevesebbet beszél, de ügyesen játszik, mozog, egy másik jól beszél, de nem tud felmenni a lépcsőn. Emiatt egy-egy funkció átmeneti elmaradását nem kell komolyan venni, az egész képet egyszerre kell nézni. Előfordulhat, hogy a családban nagyok az elvárások, pl. azért, mert az első gyerek korán és jól beszélt. Minden gyerek tempója egyéni. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata