A bátyám 28 éves, 6 évvel idősebb nálam, ketten vagyunk testvérek - a szüleinkkel együtt élünk és a bátyámon szeretnénk segíteni. Kicsi korától kezdve mindig céltáblája volt a bántalmazásoknak az osztálytársai és a nála idősebb gyerekek körében. Az általános iskolában odáig fajult az egész, hogy iskolát kellett váltania, mert a tanárok nem voltak hajlandóak rá kicsit figyelni. (Személyes tapasztalatom is volt e téren, hiszen ugyanabba az iskolába jártam később én is, és évekkel később a volt osztályfőnöke nevetve elmesélte az osztályom előtt, hogy milyen nevetséges volt a bátyám, amikor a fejére húzták a többiek a kukát, és csak segítséggel lehetett róla azt leszedni). A váltás ellenére, mint új gyereket megint kipécézték az új osztályban. Később a középiskola kollégiumában sem volt ez másképp. Szerintem ez is hozzájárhatott ahhoz, hogy mára borzalmasan bizalmatlanná vált, bezárkózódott, mindenkiben a rosszat látja, ha valaki az utcán ránéz, azt máris úgy ítéli, hogy bámulja és idegesíti. Baráti köre nincs, maximum 2-3 barát, ezért nem is mozdul ki itthonról, ha hívják sem. Párkapcsolata még nem volt (legalábbis tudomásom szerint). Nehezen tud kapcsolatokat kötni, hiszen pár dolgot
kivéve, nem is érdeklődik semmi iránt, mindig ugyanazokat a témákat boncolgatja.
Képtelen egyedül döntéseket hozni, fél a következményektől, úgy viselkedik, mint egy nagy gyerek. Elmenekül a felelőssége elől, hárít folyamatosan, ha valamit meg szeretnénk beszélni vele, azonnal kiutat keres és otthagyja a beszélgetést. Apukánkkal a viszonya változó, mezőgazdaságban dolgoznak, itthoni vállalkozásunk van, ezért nagy rajtuk a felelősség. A bátyám szó szerint bármihez is kezd, elrontja, több balesete is volt, ezért már nem is kezd neki semminek, fél, így minden a szívbeteg apukámra marad - amit tudok, én is besegítek, de az elenyésző. Anyukám mindig az oltalma alá veszi, ha számonkérés lenne, és mindent magára vesz vele kapcsolatban. Pár éve viszont a bátyám elkezdett iszogatni esténként, mikor nem látjuk. Eleinte csak egy kortynyi pálinka, mára ez sokkal több lett, az egy kortyból 6-7 korty plusz egy sör vagy kettő, és még amiről nem tudunk, ezt is az itthoni italok vészes csökkenéséből látjuk. Ha ezt a szemére hánytuk, ismételten hárított. Féltjük, hogy mi lesz így vele a későbbiekben. A szüleimmel segíteni szeretnénk neki, de nem tudjuk, hogyan is kezdhetnénk hozzá, hogy ne vegye ezt személyes támadásnak, hiszen ismerjük a reakcióit. Egy szakemberhez szeretnénk elvinni, de úgy, hogy ő belássa, hogy szüksége van rá, mivel mi nem rángathatjuk el akaratán kívül. A kérdésem az lenne, hogy milyen módszerekkel lehetne erről meggyőzni? Mégis, hogyan tudnánk rá hatni? Vagy vegyem fel először én a kapcsolatot magával a szakemberrel és kérdezzem ki őt a véleményéről?
Előre is köszönöm válaszát!
Megrendelem
