17 éves lányom elköltözött othonról egy 10 évvel idősebb barátjához, illetve annak családjához. 4 éves turisztikai iskolába jár, a harmadik évet kezdte. 2 hónap után otthagyta, hogy ő már nem tud tovább tanulni, nem akar! Az iskola pszichológusánál volt bent egyszer megbeszélésen, de már oda sem akar menni, mert ő nem hülye, hogy pszichológushoz járjon. Többször próbáltam vele beszélni, könyörögtem, de sem haza, sem iskolába nem akar járni. A barátja családja teljesen telebeszélte a fejét, hogy minek tanulni, mert úgysem kap az ember a szakmajaban munkát, és fölösleges az iskola, most azt várja, hogy majd 18 éves lesz és külfödre költöznek, és majd külföldön fognak dolgozni. A fiú már több munkával próbálkozott, de egy hétnél tovább sehol nem bírta. Állandóan a telefonon játszik, a nagymama német nyugdíjjal dotálja őket, fölösleges dolgozni. Nem tudom, mitévő legyek, erőszakkal hazahozatni a rendőrséggel nem akartam, nem mertem zűrt csinálni. 35 km-t utazik mindennap az iskoláig, oda sem kísérhetem minden nap! Várom válaszát!

Kedves Kérdező!

Természetesen megértem az aggodalmát és a kétségbeesését. Azonban most is le kell írnom, hogy a tényleges segítségnyújtáshoz a legtöbb esetben néhány sor nagyon kevés. Az Önök esetében sem ismerjük az előtörténetet, nem tudjuk, mi vezetett odáig, hogy a lánya elköltözzön és megszakítsa Önnel a kapcsolatot.

Ugyanakkor mivel a lánya még nem töltötte be a 18. évet, bele lehet kapaszkodni néhány lehetőségbe – persze az erőszak nem célravezető.

Ha arra egyáltalán nincs mód, hogy személyesen beszéljen a lányával, kérhet segítséget az osztályfőnökétől, esetleg felkeresheti a családsegítő szolgálatot, minden bizonnyal ők is hasznos tanácsokkal láthatják el.

Megértem, hogy fél a kudarctól, a visszautasítástól, de talán megér annyit, hogy Ön keresse meg a lányát és megpróbáljon hatni rá. Esetleg beszélhet az iskolapszichológussal is.

Üdvözlettel:
Herceg Attila