Egy tinédzser lány vagyok, aki nem tudja, mit tegyen. Nem szeretek élni, semmi szépet nem látok sajnos benne, és elég sokat gondolkozom (sajnos egyre többet), hogy a halál az egyetlen megoldás rám. Vannak barátaim, meg teljes a családom is, de ez semmit nem jelent! Nincs senki, akivel beszélhetnék a problémáimról és úgy érzem, hogy már nem bírom magam megoldani. Bennem az van, hogy gyűlölöm magam, a jövőmre gondolni sem szeretek. Csak azt szeretném, hogy mindennek vége legyen, nem nagyon látok más kiutat. A szüleimre sohasem számíthattam, alig ha egy nap két szót váltanak velem, ezzel ellentétben a testvéremmel.... Nem tudok senkinek sem szólni, hogy segítség kell nekem, és sohasem tudtam. Magányos vagyok és mindennap fáj minden (lelki fájdalomra gondolok). Nincsen hobbim és nem is szeretném, hogy legyen, mivel valahogy úgy érzem, mindenben rossz vagyok, nem tudok kötődni senkihez, és ez az egész már
felemészt. Félek, hogy sosem leszek stabil állapotban, amiért a szüleim egész életemben elhanyagoltak.

Kedves Vera!

Nagyon jól tette, hogy írt, nehéz lehet ekkora fájdalommal egyedül megküzdenie. Szülei nem figyelnek eléggé Önre, és sokkal többet a testvérére. Érezhet féltékenységet is emiatt, vajon miért fontosabb ő, mint Ön?

Szerintem jól tud segítséget kérni, levele is erről tanúskodik. Ha valaki úgy érzi, hogy a szülei segítségére nem számíthat, akkor a közvetlen családján kívül is találhat támogatókat. Gondolja végig, van-e a tágabb családjában valaki, akiben megbízik, egy nagymama, nagynéni, egy idősebb unokatestvér? Próbálja megkeresni ezt a családtagját, és beszéljen neki magáról és a fájdalmairól. Ha a tágabb családjában nem talál olyat, akire támaszkodhat, akkor nézze végig ismerőseit, a szomszédokat, esetleg gondoljon arra, hogy van-e valamelyik osztálytársának olyan szülője, amilyet Ön is szeretne. Keresse meg, és kérjen segítséget tőle.

Megpróbálhat beszélni az osztályfőnökével. Az iskolákban sok esetben dolgozik iskolapszichológus, akihez minden előzetes jelentkezés nélkül is bemehet. Őt titoktartás kötelezi arra, hogy csak akkor szóljon a szüleinek, ha Önnel ezt megbeszélte. Ha nincs az iskolában pszichológus, akkor a gyermekjóléti szolgálatba is bemehet, a szülei nélkül is. Segíthet még a gyermekorvos is, ő is megőrzi a titkait.

Fontos, hogy mielőbb keressen valakit, és ne vigye egyedül ezeket a súlyokat. Sokféle módon segíthetnek Önnek, és dönthet abban, hogy mit fogad el és mit nem. Ezek a szakemberek arra vannak kiképezve, hogy meghallgassák és komolyan vegyék a gyerekek problémáit, és ne szolgáltassák ki őket a szüleiknek vagy másoknak. Segíthetnek abban is, hogy rájöjjön, hogyan szerezhetne több figyelmet, szeretetet a családjában, mik azok a tulajdonságai, értékei, melyek fontosak lehetnek szülei számára.

Ha ezek a próbálkozások sem segítenek, akkor kérem, hogy írjon ismét!

üdvözlettel

bárdos kata