Környezetem higgadt, sőt kötélidegzetű embernek ismer, akit nem lehet kihozni a sodrából. Ebben van is valami, olyan helyzetekben (baleset, verbális konfliktus, váratlan fellépés emberek előtt stb.) ahol sokan hajlamosak bepánikolni, idegeskedni, én teljesen jól elboldogulok.
Ugyanakkor jelentéktelen, mindennapi apróságok során fellépő frusztráló helyzetek könnyen kihoznak a sodromból. Nem működik a számítógép, nem indul az autó,vagy egy háztartási gép, egy weblapon a regisztráció-megrendelés túlbonyolított és nem működik stb. rettenetesen felidegesítenek. Káromkodok, átkozódom, csapkodok. Volt rá példa, hogy a készüléket nemes egyszerűséggel földhöz vágtam és szétvertem. Felmegy a vérnyomásom, holott az egyébként rendben van, remegek, szóval még akár egészségügyi kockázata is van a dolognak.
Ezt persze utólag meglehetősen kínosnak, méltatlannak és vállalhatatlannak tartom, és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem segít, de valahogy mégsem tudok nyugodt maradni. Szétfeszít a tehetetlenség érzése. Dühös vagyok: miért nem működik? Ráadásul még azt sem mondanám, hogy a dühöngés segít a feszkót feloldani: még órák múlva is feszült vagyok, nem az van, hogy jól kikáromkodtam magam és túl vagyok rajta.
Ha valamitől, ettől a "szokásomtól" szeretnék megszabadulni, de fogalmam nincs, hogyan. Érdekességként megemlítem, hogy emberek - legyenek bármilyen bunkók, pimaszok, agresszívek - nem hoznak ki a sodromból, sohasem kiabálok és legtöbbször meg is tudom oldani a
konfliktushelyzetet. De a tárgyakkal valami bajom van, úgy tűnik.
Megrendelem
