Kedves Sarolta!
Tanácsot szeretnék kérni gyerekekkel kapcsolatban. A férjemmel 6 éve vagyunk együtt, 5 és 2,5 éves közös fiaink vannak. Első házasságából van egy 13 éves fia és 11 éves lánya, és a volt feleségével elég rossz a viszony, a mai mapig nincs túl a férjemen. Folyamatosan az apjuk ellen neveli a gyerekeket, mindent megígér nekik az ő nevében, persze a férjem megkérdezése nélkül. Aztán meg a gyerekek folyamatosan mindent számon kérnek rajta mind anyagi, mind tevékenységgel kapcsolatban (pl. megígéri nekik, hogy az apjuk elviszi őket ilyen-olyan programokra vagy befizeti nekik ezt vagy azt a tábort). Rendszeresen mondogatják, hogy ez a két gyerek, a két közös fiunk nekik nem testvérük. Ez a kicsit nem zavarja, nem fogja még fel, a nagyobbik viszont nagyon a szívére veszi.
Az elmúlt 1 évben az a fő sláger, hogy miért nem viszi el a férjem a 2 nagyot külön. Ezt szajkózza a volt feleség, az anyósom - aki a mai napig nem ismeri el sem az én menyi, sem a gyerekeim unokai státuszát, minden rólunk tudott infót megoszt a volt feleséggel - és úgy általában a férjem egész családja. Egy barátunktól is ezt a tanácsot kapta a férjem. Olyan valakitől, aki a 4. feleséget fogyasztja és 3 fia van 3 feleségétől. Én azonban nem díjazom az ötletet. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a 4 gyerek között kialakuljon egyfajta kötődés, és szerintem abba nem fér bele, hogy amikor kéthetente jönnek, akkor hármasban menjenek el valahova. A férjem hétközben hajnalban kel (3 órakor) és mire délután hazaér, hulla fáradt és gyakran lefekszik aludni, így hétköznap nem tud foglalkozni a két fiunkkal. Nekik is csak a hétvége van, amit az apjukkal tölthetnek, amikor közös élményeket szerezhetnek vele. Nem vagyok ellenére természetesen, hogy pár órára elmenjen kettesben bármelyik gyerekével. A gyerek ilyenkor felteheti a kérdéseit, megbeszélhetik az élet nagy kérdéseit. De a hárman-közösen erőltetésével úgy érzem, azt akarja erősíteni bennük az anyjuk, hogy ők csak hármasban igazi család. Természetesen én vagyok a főgonosz is, a két gyerek folyamatosan próbálkozik, hogy különválasszon bennünket. Persze nem ők találták ki, rájuk nem is tudok haragudni ezért.
Szeretném a véleményét kérni ebben a dologban. Jó-e az a gyerekeknek (mind a négy érdekeit figyelembe véve természetesen) hosszú távon, hogy külön elviszi a ket nagyot akár egy egész napra az apjuk? Ha igen, milyen előnyei származnak? Nagyon ellene vagyok, de gondolkodó ember is egyben, ezért jó érvekkel meggyőzhető vagyok. Köszönöm válaszát előre is.

Kedves Hölgyem!

Önök az egyik legnehezebb műfajban utaznak: mozaikcsaládban élnek. Ez a fajta együttélés rengeteg kihívást tartogat mindenki számára, aki valahogyan kapcsolódik ehhez a rendszerhez. Hiszen nehezen definiálhatók a határok, nehezen dönthető el, hogy ki kihez tartozik, könnyen alakul ki rivalizálás, féltékenység, az alacsonyabbrendűség érzése bármelyik családtagban. Úgyhogy a gondolkodásra, belátásra való hajlandóság hatalmas érték ebben a helyzetben! Érdemes még mellécsapni valahonnan egy jó adag kreativitást, humort és józanságot, ez a keverék sok mindenen átsegíti majd Önöket. Mindenféle rendű-rangú kérdések, dilemmák merülnek fel nap mint nap. Az egészen filozófiaiaktól kezdve, hogy például mit jelent "túl lenni" egy házasságon, amelyből két gyermek született, olyan gyakorlatias témákig, hogy ki kivel mikor hova menjen, és addig mi lesz a többiekkel...

A józanság ahhoz kell, hogy szembesüljenek az alaphelyzet tényszerűségeivel, és elfogadják azokat. Például: "ez a két gyerek" a másik kettőnek valóban nem testvére - hiszen nem édestestvérek. Igenis van különbség, akár tetszik, akár nem - az már más kérdés, hogy ez nem a személyek értékességéről, szerethetőségéről, hovatovább létjogosultságáról szól, nem is szabad akként kezelni. De erőltetni sem lehet, vagy érdemes az egyenlőséget: egyenrangúságról lehet csak szó.

Továbbá: bizonyos értelemben az első feleség és a tőle származó két gyermek valóban családja a férjének. Nincs értelme az "igaziságot" boncolgatni. Erre mondhatnánk, hogy Ön meg azt akarja erősíteni, hogy Önök így hatosban igazi család, nem...?

Miért ne vihetné el külön a két idősebb gyermekét az apjuk? Miért ne vihetné el külön a két fiatalabbat? Miért ne vihetné el egyszer-egyszer külön a legidősebbet és a legfiatalabbat...? Stb. Ha mindezt szervezési és kapcsolati kérdéssé teszik érzelmi vagy hatalmi harc lehetősége helyett, egész máshogy fog festeni a helyzet. És ide kell majd a kreativitás.

Persze, hogy fontos a gyerekek közötti jó kapcsolat. De ugyanolyan fontos, hogy a két idősebb gyermek ne érezze azt, hogy "be akarják olvasztani" egy új családba, csak mert a szülei párkapcsolata véget ért. Nekik valahogy meg kell találniuk a helyüket ebben a bonyolult felállásban. Ebben az segíti őket, ha a felnőttek között minél nagyobb az egyetértés, illetve legalább nem keresnek hibást, bűnbakot. Mert lehet kivetnivalót találni a férje exének viselkedésében, de bizonyára meg is lehet érteni őt - sőt, hosszú távon érdemes.

Ennyi ember egy nagy családban, micsoda gazdag kincsesbánya! Kívánok Önöknek sok örömet, azt, hogy egymáshoz való ragaszkodásuk a férjével biztos oszlopa maradjon ennek a rendszernek, és egyre gördülékenyebb együttműködést. A humor és önirónia segíteni fog ebben.

Üdvözlettel

Simon Sarolta