A fiamnak van egy 2 éves kisfia, a felesége beadta a válókeresetet azzal, hogy életközösségük 9 hónapja megszűnt. Ezen állítás nem fedi a valóságot, de nem is ez a legnagyobb gond. Az anya az unokánkkal hazaköltözött külföldről, a fiam is, mert a gyermek hiányát nem tudta elviselni. Így mindketten a szülőkhöz költöztek november közepén. A két település között kb. 20 km van, az apa dolgozik hivatali munkaidőben, az anya gyesen van, és vele van a gyermek. A nagy probléma, hogy az anya a gyereket eszköznek  és pénzszerzési forrásnak tartja. Az anyai nagyszülők sajnos szintén ezen az elven vannak, internetfüggők, némi ital-nyugtató használata, gyermeket rájuk bízni életveszélyes. Az anya az újdonsült szerelmével a gyermek előtt "romantikázik". A gyermekkel minimálisan foglalkozik, folyamatosan a TV előtt van, mesét néz, az étkezése is katasztrófa. Apa minden este videóbeszélgetést kezdeményez, hogy lássa és hallja kisfiát (hétvégén az anya csak egy-egy üzenetben érdeklődik), sajnos már odáig fajult a dolog, hogy a gyerek ekkor is a tabletet nézi és azt mondja, csúnya apa, nem szeretlek. Tudjuk, nem a gyermek hibája. Sajnos az anyával nam lehet kommunikálni, kiabál, a kimondott tényeket letagadja, vagy rövid időn belül megváltoztatja. Az apa tűr és tűr a gyermek érdekében, mert ha valamit mondana, a pici inná meg a levét, vele kiabálna (az együtt töltött utolsó hónapok alapján). A válóper első tárgyalása január 2-lesz. A fiam az egy hét itt, egy hét ott elhelyezést kéri, hogy a negatív anyai szerep révén is mindkét szülővel a gyermek jó kapcsolatban legyen. Szíve szerint az anyát akarná a kéthetes láthatás szerepében látni. Imádja a fiát, és testileg-lelkileg egy egészséges felnőttet szeretne belőle. 

A leírtakat és a többi negatív anyai (nagyszülői) viselkedést a bíróság előtt bizonyítani szinte lehetetlen, az ügyvéd is azt mondta, hogy az anyától csak nagyon komoly alkohol-, droghasználat és erkölcstelen viselkedés esetén veszik el a gyereket. Kérdem én, akkor hol vannak a gyermek érdekei, a testi-lelki egészséges fejlődése? Mit tehetünk, mit tehet a fiam?  A btk.  a gyermek érzelmi fejlődésének "nem biztosítását" is törvényszegésnek ítéli meg. A babának anyánál való tartózkodásánál ez fenn áll - na de hogy bizonyítható egy 2 éves esetén? Kérem segítségét, melyik az a járható út, ahol a gyermek a jelenlegi rosszban a legkevésbé sérül?

Kedves Nagyszülő!

Ön elsősorban azzal tudná segíteni az unokája, illetve fia helyzetét, ha megpróbálná minél objektívebben látni a helyzetet. Egy párkapcsolat megromlása, ezzel egy család szétesése persze nagy érzelmeket mozgósít meg, és hatása tovagyűrűzik a tágabb rokonságban is - de a "pártokra szakadás", és egymás ellenségként kezelése csak elmérgesíti a helyzetet. A folyamatnak sajnos könnyen adódó része az is, hogy "a saját vérét" támogatja és védi minden résztvevő, de ha Ön már nemcsak a fiában, hanem az unokájában is felelősen érez és gondolkodik, akkor a fiúcska édesanyjának helyzetét is meg kell próbálnia megérteni.

Ugyanis valójában nem tudjuk, hogy mi történik a másik családrészben a gyermekkel. Valójában nem tudjuk, ki hogyan bánik és viszonyul hozzá - levelében a helyzet súlya alatt túlzóvá terebélyesedő, a fenyegető jövő és hányattatott közelmúlt árnyékában ijesztővé dagadó közvetett részinformációk alapján született ítéleteket olvashatunk. Ha a gyermeket rájuk bízni életveszélyes, akkor bármely érintett felnőtt állampolgári kötelessége rendőrségi/hatósági feljelentést tenni gyermekveszélyeztetés ügylében- De ugye nem erre kell gondolni...? Sejtésem szerint sokkal inkább arra, hogy sajnos háború van kialakulóban. Olyan csata kezdődött, amelynek legalább kettő, de leginkább három, vagy még több vesztese, és egyetlen nyertese sem lesz. A Bíróságon ellenségek találkoznak majd, egyenlőtlen erőviszonyok között, végül egy felsőbb harmadik dönt a sorsukról - és elvben bármilyen "jó" is legyen ez a döntés, a feleken múlik majd, mennyit és hogyan tartanak be abból.

Hogyan lehetne elkerülni e szomorú és fájdalmas jövőkép megvalósulását? Kizárólag akkor, ha ez a két szülő olyan helyzetbe kerülhet, amikor semleges légkörben, saját álláspontját felvállalva, egymásét megértve, felnőttként egyezhet meg egymással a terveiket, közös felelősségvállalásaikat illetően. Azért kell most mindent megtenni, hogy ez a helyzet létrejöhessen. Erre remélhetőleg a bontóper során manapság már egyre inkább magától értetődően elrendelt mediáció keretében sor kerülhet. Ha a Bíróság maga nem fektet erre hangsúlyt, a felek önállóan is kezdeményezhetik - ha jelzik, hogy mediációban vesznek részt, a konfliktuskezelési folyamat idejére a Bíróság felfüggeszti az eljárást. Ezzel adva esélyt egy egyenrangú, nyertes-nyertes - és a gyermek érdekét legjobban szolgáló eredmény létrejöttére.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta