21 éves nő vagyok, a párom 25 éves, másfél éve vagyunk együtt, és szinte azonnal össze is költöztünk. Úgy érzem, a párom édesanyja egyszerűen képtelen elfogadni, hogy fia önálló, felnőtt ember már, akinek megvan a saját élete. Egyik hétvégén moziban voltunk a barátommal, amikor anyuka ijedten telefonált, hogy félt, valami baja eshetett, mert nem írt neki vissza (pár órán belül), és mert ma még nem látta online az interneten! (Ez nem az első ilyen eset volt már.) Ez rám nézve is sértő, és mikor kérdeztem a páromat, hogy ők úgy gondolják, ha valami baja esne, akkor nem értesíteném őket? Mire ő lecsítított és mondta, hogy ne beszéljünk erről, mert őt is idegesíti, hogy ilyen.
300 km-re lakik tőlünk, de valahogy mindig úgy adódik, hogy "véletlenül" erre van dolga... ezért kb. kéthetente 2-3 napot nálunk tölt. Ilyenkor minden percben azon van, hogy a fia kedvében járjon. Affektálva beszél a páromhoz, édesem, drágám, szívem jelzőket gyakran használva, ezenkívül úgy viselkedik vele, mint egy 10 éves gyerekkel. Én ilyenkor általában hazamegyek, hogy ne kelljen ezt végignéznem. Ilyenkor esténként a mi ágyunkban alszik, a párom mellett, az én helyemen. (Ágyneműt nem cserél se előtte, se utána!). Nyitott ajtónál fürdik a párom előtt (a fehérneműjét a kád szélén "teregeti"). A pohár akkor telt be nálam, amikor megláttam, hogy a barátom meztelenül hasra feküdt, majd az édesanyja rámászott és elkezdte masszázsolajjal masszírozni a fenekét előttem! (Mert megkérte, hogy hadd masszírozza már meg őt).
Később ezt szóvá tettem a páromnak, mondtam neki, hogy szerintem ez egyáltalán nem egészséges, de ő ezt másképp gondolja, és emiatt összeveszett velem, 3 napig nem szólt hozzám. Anyósomról annyit kell
még tudni, hogy megcsalta a párom édesapját, ezért apósom elvált tőle, azóta is boldogan él az új feleségével, anyósom pedig két szék közé esett, egyedül van. Úgy érzem, a párkapcsolati hiányát a
fián próbálja meg kiélni.
Ön szerint ez normális? Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert a párom nem áll ki mellettem, pedig néha rajta is érzem, hogy már sok neki. Megmérgezi ez a kapcsolatunkat, szexuális téren is. Mit tegyek, hogy ez
változzon?

Kedves Kérdező!

Véleményem szerint sem nevezhető egészségesnek vagy normálisnak az, ami az Ön párja és az édesanyja között történik. Elhiszem, hogy a párja is őrlődik, mivel az édesanyja nem tekinti őt felnőttnek, ellentétben Önnel. Szeretne mindkettejüknek megfelelni, ám az előbbi ellentmondás miatt ez lehetetlen.

Úgy gondolom, egyedül ő döntheti el, miként tekint önmagára, és ennek megfelelően miként viselkedik. Ha úgy gondolja, tökéletlen, és ezért folyamatosan az édesanyja ellenőrzésére és beavatkozására van szüksége, akkor a kettejük kapcsolata azért sem lesz kiegyensúlyozott, mert Öntől is a pátyolgatást, az állandó visszaigazolást várja el. Csakhogy az anyai gondoskodás (ami jelen esetben már túlzott mértéket ölt) és a párkapcsolaton belüli törődés nem azonos és nem is felcserélhető.

Mit tegyen?
Úgy hiszem, a helyzet mindaddig nem fog változni, amíg a tetteket nem követik egyértelmű és világos következmények. (Elvégre egy gyereket is így lehet megtanítani a felelősségvállalásra.) Fel kell sorakoztatni a lehetőségeket: ha ezt teszed, abból ez következik, ha pedig azt teszed, akkor az lesz. Magyarán: vagy arra törekszik, hogy egészséges, felnőtt emberhez méltó életet éljen – amiben Ön is osztozna vele -, vagy marad minden a „régiben”, ehhez azonban Ön nem kíván asszisztálni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila